1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
91* számú görög katholikusairól ; igen kedvező volt a Tisza bal partján is a görög katholikusok magyarosodása, itt már jó részben az oláhok között foglalt tért a magyarság. így pl. Biharban 9'i°/ 0-ról 16'9-re, Szatmárban 1S'3°I 0-IÓ\ 23'3-re növekedett 20 év alatt a görög katholikusok között a magyarság aránya. A magyarság még a Királyhágóntúl legexclusivabb oláhságú görög katholikusai között is tért nyert, a mennyiben arányszáma 2 ,o°/ 0-ról 3'3-re emelkedett, noha a magyarság és oláhság számarányának alakulására a természetes szaporodás eltérő volta is befolyással lehet. A reformátusok között természetesen a magyarság hódítása nem lehet ily nagy ; a magyarság térfoglalása inkább csak az idegen többségű városokban mutatkozik, a hol a reformátusok csekély számát újabban magyar reformátusok bevándorlása növesztette meg, ez az oka pl. a selmeczbányai, pozsonyi, zombori, pancsovai, fiumei reformátusok gyors megmagyarosodásának, hasonlókép magyar reformátusok bevándorlása folytán emelkedett Krassó-Szörény, Hunyad és Szeben vármegyékben a magyarság aránya a reformátusok között. Ott azonban, a hol magyar reformátusok nagyobbszámú német reformátussal állanak szemközt, mint pl. Bács-Bodrogban, Tolnában, Szerémben, Verőczében, a szaporább németséggel a magyarság nem tud lépést tartani, így a magyarosodást ellensúlyozza a magyar reformátusok csekélyebb szaporodása s a magyarság aránya vagy stagnál, vagy egyenesen visszafejlődik. Az említett négy vármegyén kívül valószínűleg ez okozza a magyarság arányának némi csökkenését még Baranyában, Temesben, Torontálban s Újvidék városában is. Feltűnően csökkent a magyarság aránya a reformátusok között 1880-tól 1890-ig a társországokban, a mit azonban nem kell elhorvátosodásnak tulajdonítani, mert azt a 80-as évek folyamán német és cseh reformátusok bevándorlása okozta. Az ágostaiak magyarosodása is minden országrészre kiterjedt; leggyengébb volt azonban a magyarság térfoglalása köztük a Duna jobb partján és a Királyhágón túl, sőt akad vármegye, melyben a magyarság aránya fokozatosan csökken pl.,Sopron,Tolna, Brassó. Az előbbi két vármegyében a magyar ágostaiak természetes szaporodása nem tud lépést tartani a német anyanyelvűekével, míg Brassó vármegyében a hétfalusi járás csángóinak, kik tudvalevőleg ágostaiak, erős kivándorlása apasztja a magyarság arányát. Ezzel szemben igen szép példáit látjuk az ágostaiak magyarosodásának egyes városokban, mint Selmeczbányán, Pozsonyban, Pécsett, Sopronban, Szegeden, Budapesten, Kassán, Debreczenben, Aradon, továbbá Nógrád, Baranya, Komárom, Pest, Hunyad, s különösen Szabolcs vármegyében, mely utóbbiban 20 év alatt 45-40/ 0-ról 93-90/ 0-ra növekedett a magyarság aránya az ágostaiak között, a mit főképen Nyíregyháza város megmagyarosodása idézett elő. Feltűnő csökkenés mutatkozik 1890-ről 1900-ra a magyarság arányánál Komárom városban és Belovár-Körös vármegyében, mely magyarázatra szorul. Komáromban a katonaság beszámítása, kik között tót ágostaiak vannak jelentékeny számmal, okozta a csökkenést, BelovárKörös vármegyében pedig német ágostaiaknak különösen a garesniczai és kutinai járásba való bevándorlása. A görög keletiek között legbizonytalanabb a magyarság térhódítása. Csak kevés törvényhatóság van, a hol a magyarság aránya fokozatosan emelkedik a görög keletiek között, ilyenek pl. Baranya, Pest, Bihar vármegyék, továbbá Baja, Arad, Temesvár városok, a legtöbb törvényhatóságban azonban le-, majd felszáll az arányszám, sőt némelyikben fokozatosan csökken, pl. Budapesten és Háromszék vármegyében. A fővárosban az idegen anyanyelvű görög keletiek fokozódó bevándorlása okozza a magyarság arányának csökkenését, Háromszék vármegyében pedig az oláh görög keletiek nagyobb természetes szaporodása, nincs kizárva azonban, hogy itt már részben a magyar görög keletiek eloláhosodása is idézi elő a magyarság térvesztését a görög keletiek között. A Királyhágón túl egyébként a görög keletieknek 1880-ban r3°/ 0-a vallotta magát magyarnak s ez arányszám 1880 óta csak 0'2-del növekedett. Az unitáriusoknál a változások teljesen jelentéktelenek, ellenben igen örvendetes a zsidóságnak az ország minden részén szinte rohamos magyarosodása. Erre nézve példákat sem hozhatunk föl, mert a legtöbb törvényhatóságot fel kellene sorolnunk, hanem utalunk magára az említett táblára, mely élénken illusztrálja e folyamatot. Meg kell mégis említenünk, hogy hat vármegye akadt, még pedig Bereg, Ung, Szilágy, Ugocsa, Csík és Maros-Torda, a hol a magyarság aránya 1880 óta csökkent a zsidók között. E csökkenést, a mely az első négy vármegyében csak 1880-nal szemben mutatkozik, 1890-nel szemben azonban nem, részben az okozta, hogy a rontott német nyelvet beszélő, de többnyire magyarul is tudó zsidók közül 1880-ban az anyanyelv első felvétele alkalmával a kelleténél többet írtak be magyar anyanyelvűnek, míg a későbbi népszámlálások ebben a tekintetben nagyobb körültekintéssel jártak el, részben pedig az idézte elő, hogy különösen a két utóbbi megyébe német anyanyelvű zsidók vándoroltak be Galicziából és Komániából. Népszámlálásunk a mint a hitfelekezetet, úgy a nemzetiséget is kombinálta a főbb demográfiái viszonyokkal : a nemmel, korral és családi állapottal. A nemek aránya nemzetiségenkint így alakult összehasonlítva az előző népszámlálás eredményeivel : 1000 férfira esett nő az Anyanyelv ÖSSZBS népességben 1890 1900 Magyar 1.008 999 Német 1.054 1.063 Tót 1.093 1.089 Oláh 981 975 Ruthén 1.034 1.038 Horvát 1.013 1.016 Szerb 952 946 Egyéb 910 949 Általában." 1.015 L009
