A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. III. rész. Épület-statisztika (1893)
I. Általános jelentés
19* hető, hogy fő- és székvárosunkban a csak egy szobácskából álló lakások számának mily nagynak kell lennie. Számszerű adatokat az 1890. évi összeírásról ez irányban még nem közölhetünk, 1880-ban a fővárosi statisztikai hivatal feldolgozása szerint Budapesten egy szobás lakás volt 42.508, két szobás 14.183, három szobás G.037, négy-öt szobás 4.349, hat vagy több szobás lakás pedig csak 1.454. Ha a vármegyei törvényhatóságokat a területükön fekvő törvényhatósági! városok nélkül vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a lakások átlagosan az ország nyugoti részében s nehány gazdag déli megyében állnak legtöbb szobából. Tizenegy vármegyében átlagosan száz lakásra több mint 150 szoba esik, u. m.: Moson (172), Tolna (164), Esztergom (159), Sopron (157), Somogy (156), Fejér (155), Torontál (155), Temes (152), Pozsony (151), Veszprém (151),Bács (151) vármegyékben. Ezekhez természetszerűleg csatlakozik nehány olyan vármegye, hol a szobák száma csak alig csekélyebb, igy pl. Baranya vármegyében 100 lakásra 150 szoba, Pest- Pilis-Solt-Kis-Kun vármegyében 148, Vas vármegyében 147 szoba esik. A lakások számával összehasonlítva, legkevesebb a szobák száma Horvát-Szlavonországokban, itt az egy Szeréin vármegyét kivéve, egyetlen megyében sem esik 120 szoba 100 lakásra. Nagyon kedvezőtlen az arány az ország keleti részében is, itt csak Szeben megye s azonkívül némileg Udvarhely, Háromszék, Brassó és Nagy-Küküllő vármegyék képeznek kivételt. Feltűnő a szobák aránytalanul csekély száma több gazdag alföldi megyében, pl. Hajdú vármegyében csak 123, Gsanádban 129, Csongrádiban 130 szoba esik száz lakásra. Ha a lakásokban fekvő összes helyiségeket tekintjük, az országrészek következőleg sorakoznak: a Duna bal partján 100 lakásra 312 lakhelyiség esik, a Duna jobb partján 309, a Duna- Tisza közén 304, a Tisza jobb partján 285, a Tisza-Maros szögében 278, a Tisza bal partján 275, Horvát-Szlavonországokban 265, Erdélyben 249. Meglepő szabályszerűség nyilatkozik ez adatokban, legtöbb helyiséget tartalmaznak a lakások az ország nyugoti felében s kelet felé folyvást kevesebbet, Horvát-Szlavon- ország természetesen, mint rendesen, itt is kivételt képez, mert ez országrész, daczára az újabb időben bekövetkezett rohamos emelkedésének, gazdaságilag még mindig nagyon el van maradva. Fentebbi kimutatásunk utolsó rovata azt tünteti fel, hogy mily arányban fordulnak elő az oly lakások, melyek üzleti helyiségül is szolgálnak. Közöltük az adatokat, de tartózkodunk belőlük következtetést vonni, nem lévén teljes bizalmunk azok hitelességében. Itt ismét a felvételi mintához csatolt utasítás szűkszavúságát kell okolnunk. Azt mindenesetre meg kellett volna mondani, hogy a kérdéses rovatban csak azok a lakások jelölendők-e meg, melyeknél maga a lakhelyiség szolgál üzleti czélra (pl. egy szabó lakása, melyet az egyúttal szabó-műhelynek is használ), vagy az is, mikor a lakással csak közvetlen kapcsolatban van az üzleti helyiség, pl. ha egy kereskedő boltja közvetlenül lakása mellett fekszik. De még itt is további magyarázatra lett volna szükség, azt is meg kellett volna mondani, hogy bírálandó el az az eset, midőn a lakás és üzlethelyiség ugyanazon házban, de nem közvetlen összeköttetésben fekszik, pl. egyik földszinten, a másik az emeleten. Mindez azonban az utasításban egy szóval sincs megérintve s valószínűleg különböző helyen különböző felfogás szerint jártak el, a mi természetesen az összehasonlíthatóságot teljesen megrontja. bewohnt, kann man sich vorstellen, wie gross die Anzahl der Wohnungen mit einem Zimmer in der Hauptstadt sein muss. Ziffermässige Angaben können wir nach dieser Pachtung hin aus der Aufnahme des Jahres 1890 nicht mittheilen; nach der Bearbeitung des hauptstädtischen statistischen Bureaus betrug in Budapest im Jahre 1880 die Anzahl der Wohnungen mit einem Zimmern 42.508, mit zwei Zimmern 14.183, mit drei Zimmer 6.037, mit vier bis fünf Zimmern 4.349, mit sechs oder mehr Zimmern aber 1.454. Werden die Coinitats-Municipien ohne den auf deren Gebiet befindlichen Städten mit Municipium in Augenschein genommen, so ist bemerkbar, dass die Wohnungen im westlichen Theile des Landes und in einigen reichen südlichen Comitaten aus den meisten Zimmern bestehen. In 11 Comitaten entfallen durchschnittlich auf 100 Wohnungen mehr als 150 Zimmer, namentlich: Moson (172), Tolna (164), Esztergom (159), Sopron (157), Somogy (156), Fejér (155), Torontál (155), Temes (152), Pozsony (151), Veszprém (151), Bács (151). Diesen gesellen sich natürlicherweise einige solche Comitate an, wo die Anzahl der Zimmer kaum um etwas geringer ist, so entfallen z. B. in den Comitaten: Baranya auf 100 Wohnungen 150 Zimmer, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun 148, Vas 147. Im Vergleiche zu den Wohnungen gibt es die wenigsten Zimmer in Kroatien- Slavonien : hier entfallen, mit Ausnahme des einzigen Comitates Szerém, in keinem Comitate 120 Zimmer auf 100 Wohnungen. Sehr ungünstig ist auch das Verhältniss im östlichen Theile des Landes, hier bildet nur das Comitat Szeben und ausserdem gewissermassen die Comitate Udvarhely, Háromszék, Brassó und Nagy-Küküllő eine Ausnahme. Auffallend ist die überaus geringe Anzahl der Zimmer in einigen reichen Comitaten des Alföld, es entfallen z. B. auf 100 Wohnungen im Comitate Hajdú nur 123, Gsanád 129, Csongrád 130 Zimmer. Nehmen wir sämmtliche in den Wohnungen befindliche Bäumlichkeiten in Betracht, so reihen sich die einzelnen Lan- destheile folgendermassen: am linken Donauufer entfallen auf 100 Wohnungen 312 Wohnungs-Räumlichkeiten, am rechten Donauufer 309, im Donau-Theiss-Becken 304, am rechten Theiss- ufer 285, im Theiss-Maros-Becken 278, am linken Theissufer 275r in Kroatien-Slavonien 265 und in Siebenbürgen 249. Eine überraschende Regelmässigkeit kommt in diesen Angaben zum Ausdrucke, die meisten Räumlichkeiten enthalten die Wohnungen in der westlichen Hälfte des Landes ; gegen Osten stets weniger; Kroatien-Slavonien bildet natürlicherweise, wie gewöhnlich, so auch diesbezüglich eine Ausnahme, weil dieser Theil des Landes, trotz der seit neuerer Zeit eingetretenen rapiden Entwickelung, in wirtschaftlicher Hinsicht noch immer stark zurückgeblieben ist. Die letzte Rubrik obigen Ausweises weist nach, in welchem Masse solche Wohnungen Vorkommen, die auch als Geschäfts- Localitäten dienen. Diese Daten wurden zwar mitgetheilt, wir müssen uns jedoch enthalten, aus denselben Folgerungen zu ziehen, nachdem wir deren Verlässlichkeit kein vollkommenes Vertrauen entgegenbringen können. Diesbezüglich müssen wir neuerdings die ungenügende Ausführlichkeit der Instruction beschuldigen. Es wäre jedenfalls zu betonen gewesen, dass in der fraglichen Rubrik nur diejenigen Wohnungen anzuführen sind, bei welchen die eigentliche Wohnungs-Räumlichkeit als Geschäfts-Localität dient, (z. B. die Wohnung eines Schneiders, welche gleichzeitig als Schneider-Werkstätte benützt wird) oder wenn mit der Wohnung die Geschäfts-Localität nur in unmittelbarem Zusammenhänge steht, z. B. wenn das Gewölb eines Kaufmannes unmittelbar neben der Wohnung liegt. Aber auch diesbezüglich wäre eine weitere Aufklärung nothwendig gewesen, man hätte nämlich anführen sollen, auf welche Weise der Fall zu beurtheilen ist, wenn die Wohnung und die Geschäfts- Localität zwar in denselben Hause sich befindet, jedoch nicht in unmittelbarer Verbindung steht, z. B. wenn die eine Localität zu ebener Erde, die andere im Stockwerke liegt. All’ dies ist jedoch in der Instruction mit keinem Worte erwähnt und wahrscheinlich wurde an verschiedenen Orten kein gleiches Vorgehen beobachtet, was natürlicherweise den Vergleich gänzlich unmöglich erscheinen lässt. 3*"
