A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. II. rész. A népesség foglalkozása (1893)

1. A felvétel módszere és a feldolgozásnál követett elvek ismertetése.

A foglalkozási statisztika a népességi statisztikának kétségkívül a legnehezebb fejezetét képezi. Már tárgyának sokfélesége, a foglalkozásoknak az a változatossága, a mely, ha a külön- , böző emberi tevékenységeknek czélját, tartalmát és viszonyát mások tevékenységéhez veszszük tekii i c'Ac, úgyszólván vég1 "dennek látszik: sejteni engedi ^nak a feladatnak a nagyságát, a mely itt a statisztikusra vár.

A főnehézség tulajdonképen onnan származik, hogy a foglalkozásoknak nagy változatosságával együtt szokott járni az idetartozó fogalmaknak többé-kevésbbé határozatlan volta, a fogalmi átmeneteknek és árnyalatoknak nagy száma, a melyek az egyes foglalkozásoknak csoportokba való besorozása elé — a mire az áttekinthetőség és rendszer kedvéért szükségünk van — gyakran alig legyőzhető akadályokat gördítenek. S a feladat az által is bonyolódik, hogy a foglalkozások nem képezik az egyénnek oly kizárólagos tulajdonságát, mint a nem, a kor, a családi állapot, a hitfele- kezet.. vagy a népességnek a népszámlálások által számbavett bármely <‘gyéb viszonya. Például, a ki nőtlen, az nem lehet egyidejűleg törvényesen házas vagy özvegy, a ki róm. katho- liku.yéáz nem lehet ugyanakkor unitárius, stb., ellenben a szatócs lehet egyúttal korcsmáros, a mészáros egyszersmind vendéglős, az ügyvéd egyidejűleg téglagyáros, s igy tovább, úgyszólván határtalan vtíltozatokban s igen gyakran olyképen, hogy az ugyanazon egyén által űzött különböző foglalkozások közül egyik sem tekinthető az egyén szempontjából elsőbbrendűnek vagy fontosabbnak, mint a másik.

De nemcsak a fogalmaknak, hanem a megnevezéseknek határozatlansága is igen nagy szerepet játszik a foglalkozási statisztikában. Gyakran fordul elő, hogy ugyanazon foglalkozásoknál vagy a nyelv általános gazdagságánál fogva, va^gy a különböző vidékeken divó szójárásokban többféle megnevezésük van, is viszont az is gyakori eset, hogy egymástól lényegesen különböző foglalkozások ugyanazon néven neveztetnek. Az első ( et jcsak a nehézségeket szaporítja a feldolgozásban, utóbbi ellenijén állandó hibaforrást képez, s a belőle származható ldbökj a leggondosabb vigyázattal és a helyszínéről szerzett fel- vil igojsitásokkal is csak részben kiiszöbölhetők ki. Például vasgyár alatt, e fogalom tulajdonképeni értelme szerint azt a gyárat kell e fink, a melyben nyers vasból félgyártmányokat vagy kész

v 'ókat állítanak elő ; de igy nevezik a vaskohót is, a mélyít v i nyersvasat az érczből kiolvasztják. Gyufagyárnak nevezzek azt a gyárat, a melyben kész gyújtókat állítanak elő; de gyal m nevezik igy a csak gyufavesszőt előállító gőzfürész-vál- !idat lkat is. Üvegesnek nevezzük a szó szoros értelmében az uv res iparost, a kinek rendes, telephez kötött iparüzlete van, de v ti névvel illetik gyakran az üvegkereskedőt, sőt az üveg- e le. ' kkel házalókat és a vándori »arc űző ablakosokat is. Néh a timárt nevezik vargának, a ki a nyers bőrt kicserzi,

11. v- - /

másutt pedig a varga mesterség alatt a bocskorost vagy saru- készitőt, a csipészt vagy a csizmadiát értik, a ki a kész bőrt feldolgozza. Már e nehány példa, a melyekhez hasonlókat még számosat említhetnénk, azt hiszszük, elegendőképen szemlélhetővé teszi azt a név- és fogalomzavart, a melylyel a foglalkozási statisztikának meg kell küzdenie, s a minő a népességi statisztika többi ágaiban úgyszólván teljesen ismeretlen.

A mondottak mellett figyelembe kell még venni, hogy a hivatalos statisztika az adatgyűjtésnek talán egy terén sincs oly nagy mértékben kitéve annak a veszélynek, hogy — részint czélzatosságból, részint tudatlanság folytán — hamis és a valóságnak meg nem felelő adatokhoz jusson, mint men a foglalkozási statisztikában.

Már az a körülmény, hogy az adótörvények az adokim- tést a dolog természete szerint a gazdasági tevékenységgel, tehát a foglalkozással szokták kapcsolatba hozni, a népesség nagy rétegeiben azt a gyanút kelti, mintha a foglalkozások összeírása újabb adok megállapítása vagy a meglevő adók felemelése czéljából történnék, mely feltevés a foglalkozási adatok bevallásánál önként érthetőleg némi tartózkodást von maga után.

Az újabb adóterhektől való félelmet általában tekintetbe szokták venni a statisztikusok a foglalkozási statisztika adatai megbízhatóságának mérlegelésénél, sőt annak hatását gyakran tűlozzák is, viszont azonban legtöbbször figyelmen kívül hagyják, hogy vannak még más okok is, a melyek a bevallások őszinteségére szintén befolyást gyakorolnak. így például vannak oly foglalkozások, a melyek annyira homlokegyenest beleütköznek a büntető szabályokba, hogy azoknak őszint' bevallása teljesen ki van zárva. Tolvajok, orgazdák, zsebmetszők, betörők, hamis játékosok, pénzhamisítók s más efféle keresetű egyének, a kik pedig e foglalkozásukat többnyire hivatásszerűleg űzik s rendszerint túlnyomólag abból is élnek, igazi foglalkozásukat sohasem vallják be, hanem vagy egészen üresen hagyják a számlálólapnak megfelelő rovatait s igy az ismeretlen foglalkozásúak számát szaporítják, vagy pedig — a mi sokkal gyakoribb és a foglalkozási statisztikára még károsabb következmény- nyel járó eset — valamely tetszés szerinti foglalkozást vallanak be, nehogy gyanút támaszszanak maguk ellen, mi által azon foglalkozási csoportok adatait is megrontják, a melyekhez maguk nem tartoznak.

Jelentékeny hibaforrás az is, a mely abból származik, hogy a jellemet lealacsonyító és a társadalom állal elitéit vagy a közfelfogás szerint alsóbb rendűnek tekintett foglalkozásokat űző egyének, a minők pl. bordélyosok, kéjnők. árnyék- szék-tisztitók, stb. foglalkozásukat bevallani restellik, s a foglalkozási rovatokat ők is a legtöbb esetben vagy üresen hagyják vagy pedig hamisan töltik ki.

Rokonternészetű lélektani okra vezethető vissza, de még