A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 5. A jelenlevő népesség megoszlása születési és illetőségi hely szerint. Beszivárgás, kivándorlás. Jogi népesség

50* az államok kölcsönösen kötelezik egymást, hogy népszámlálásaik alkalmával az ott talált idegen állampolgárok számát közlik az illető államok kormányaival. IIa valamennyi ország egyidőben tartaná népszámlálásait s az emiitett nemzetközi kötelezettségnek valamennyi egyenlő lelkiismeretességgel tenne eleget: a jogi népesség kérdése könnyen meg volna oldható; de minthogy általánosan sem egyik, sem másik föltétel nem forog fenn, a jogi népesség kiszámításánál részben kénytelenek vagyunk a külföldön távollevőknek itthon összeirt s nyilvánvalókig hézagos kimutatását használni. Népszámlálásunk, a mint a bevezetésben emiitettük, a háztartáshoz tartozó távollevőket a házi gyűjtő-lajstromokon tudakolta, megkülönböztetve a kik csak a Magyarbirodalomban, a kik Ausztriában, a kik egyéb külföldön, végre, a kik mint tényleges szolgálatban álló katonák voltak távol. A jogi népesség construálásához a Magyarbirodalomban távollevőket nem volt szükséges a házi gyűjtő-lajstromból kivont adatok alapján venni fel, mert az illetőkről, ott, a hol tényleg tartózkodtak, külön számlálólap állíttatott ki, a melyben illetőségi helyük is ki volt mutatva. IIa tehát a jelenlevő népességből levonjuk a nem magyarországi illetőségűeket, megkapjuk a belföldön tartózkodó összes honosaink számát. Az Ausztriában tartózkodott magyar honosokról kétféle adatunk van, az a mit — a mint csak imént emiitettük — saját népszámlálásunk a házi gyűjtőlajstromok alapján konstatált, másik pedig a mit az osztrák népszámlálás ott tartózkodó honosaink tényleges számbavétele alapján megállapított. Az utóbbi kétségkívül sokkal inkább megfelel a valóságnak, mint az előbbi s igy a jogi népesség megállapításánál az utóbbit használtuk, valamint Ausztria is a Magyarországban tartózkodó osztrák honosokat a magyar népszámlálás adatai alapján vette föl saját jogi népességébe. A tényleges katonai szolgálatban álló magyar honosok létszámát a magyar kir. honvédelmi és a katonai hatóságok összeírása alapján egészen pontosan isméijük s szintén nem szorulunk megállapithatásuk végett a házi gyüjtő-lastromokból kivont hézagos adatokra. Ellenben az Ausztrián kívüli külföldön távollevőket, minthogy az adatok nemzetközi kicserélése csak igen hézagos, kénytelenek vagyunk az itteni, nem teljes összeírás eredménye szerint venni fel a jogi népességbe. A Magyarbirodalom jogi népessége e szerint 1890. decz. 31-én következő volt: 1. Polgári népesség : A magyar korona országaiban tartózkodott Ausztriában tartózkodott Egyéb külföldön tartózkodott Összesen . . . 2. Katonai népesség : A cs. és kir. hadseregnél, haditengerészetnél, m. kir. honvédségnél és csendőrségnél tényleges szolgálatban álló magyar honosok Összesen Magyarországi 15,083.212 190.996 90.786 15,364.994 119^861 15,484.855 Fiumei Horvát-Szlavonországi illetőségű 15.192 1.485 193 16.870 152 17.022 2,059.413 14.857 19.864 2,094.134 18.297 Együtt 17,157.817 207.338 110.843 17,475.998 138.310 2.112.431 17,614.308 A Magyarbirodalom jogi népessége tehát 150.518 lélekkel nagyobb, mint tényleges népessége, minthogy Ausztriából és egyéb külföldről sokkal kevesebb ember tartózkodik hazánkban, mint tőlünk külföldön. A Magyarbirodalom egyes alkatrészei közt azonban nagy különbséget látunk. Ha csak a polgári népességet veszszük. a magyar anyaország jogi népessége 231.500-zal kisebb, mint tényleges népessége, ellenben Fiúménak tényleges népessége 12.624-gyel, Horvát-Szlavonországoké pedig 92.276-tal nagyobb, jeléül, hogy ugy Fiúméban, mint a társországokban sok idegen tartózkodott, sokkal több, mint a mennyi a helybeliek közül távol volt. 8**