A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)

I. Általános jelentés - 5. A jelenlevő népesség megoszlása születési és illetőségi hely szerint. Beszivárgás, kivándorlás. Jogi népesség

66* szaporodott, az évi Szaporodás tehát a'/ (igy százalékot a mi városoknál nagynak nem mondható — csak az egy Újvidéken haladta meg, a többi dunai városban erősen azon alul maradt. Megczáfolni látszik az imént mondottakat Székes-Fejérvár példája. Valamennyi nagyobb város közül az esik legközelebb Budapesthez és mégis 33 év alatt népessége nem kevesebb, mint 51'22%-kal, vagyis évenkint átlagosan 1 *55°/

0-kal növekedett. Ha azonban figyelmesebben vizsgáljuk a számok alakulását, az ellenmondás el fog oszlani s belátjuk, hogy az általános törvény alól Székes-Fejérvár sem tesz kivételt. Budapest vonzása nem volt mindig oly hatalmas a szomszédos megyékre, mint újabban, egyenes arányban nő az tömegének nagyságával: 1880-ban még csak 8 ezer fejérmegyei illetőségű egyén tartózkodott Budapesten, 1890-ben már 17 ezer. Ennek a nagy népelvonásnak szükségkép hatással kellett lenni Székes-Fej érvár népesedési viszonyára is és csakugyan azt látjuk, hogy mig 1857-től 1869-ig évenkint átlagosan 2'04°/o-kal növekedett Székes-Fej érvár népessége, 1869-től 1880-ig csak l'i7

0/

0-kal, 1880-tól pedig 1890-ig már csupán csak O'Ts^o-kal. Nem domborul-e itt ki világosan az ok és okozat közötti összefüggés? A távolabb eső vidéki központok fejlődése azonban máizavartalanul történik, a Duna jobb partjának alsó szögletében Pécs, a felvidéken Kassa s kelet felé a nagy magyar alföld határán Temesvár, Arad, Nagy-Várad, hatalmasan fejlődnek. Sajnos, hogy Kolozsvár növekedése nem tud ezekkel lépést tartani, a mi azonban egészen más okokra vezethető vissza. A városok népfelszivó erejének hatása végeredményképen a népesség növekedésének nagyságában jut kifejezére, de nem tisztán. A népnövekedésnek a kívülről való beszivárgása csak egyik tényezője; a másik tényező a belső természetes szaporodás, mely az egyes városoknál rendkívül különböző. Abból tehát, hogy egyik város a másiknál nagyobb százalékos arányban növekedik, korántsem következik, hogy vonzóereje is nagyobb a vidéki népességre. Legjobban megvilágítja ezt egy konkrét példa. Pozsony város 1880-tól ) 890-ig összesen 9'24°/o-kal, Debreczen ellenben ll-49°/o-kal növekedett, Pozsonyban azonban oly kedvezőtlenek voltak a halálozási viszonyok, hogy a halálozások a születéseket 1.819-czel, vagyis az összes népességnek 3

,79°/o-ával meghaladták, ha tehát Pozsony csak saját belső szapordására lett volna utalva, annyival megfogyott volna. Az egész népnövekedést tehát a beköltözés javára Írhatjuk, sőt a természetes fogyás helyrepótlását is, ugy hogy a beköltözés utján való népnövekedés az összes népességnek 13'03

o/0-át tette .-Debreczen népessége ellenben a lefolyt 10 év alatt a belső természetes szaporodás utján is 6-o2°/o-kal növekedett s igy csak 5'47

0/o esik a beköltözés javára. A városok felszívó képességének kritériuma tehát nem föltétlenül a népnövekedés nagysága, hanem sokkal inkább az, hogy a népességben mily arányban szerepelnek a helybeli születésűek és illetőségűek mellett a megyebeliek és más megyeiek. A városok népességének, különösen születés szerinti tagolata az, mely e tekintetben legjobban tájékoztatja a kutatót. Eddigi állításainkat eszámok is igazolják, Budapesten a helybeli születésűek — amint fentebb is említettük — a népességnek nem teszik egészen 39°/o-át, mig Hódmező-Vásárhelyen a 90°/o-ot is meghaladják. Kassán 41, Temesvárott 42, Nagy-Váradon 43, Pécsett 45, Győrben 46, Kolozsvárott és Pozsonyban 47°/o-át teszik a helybeli születésűek a népességnek, ellenben Kecskeméten 86, Szegeden 80, Szabadkán 78, Verseczen 77, Zomborban 75°/o-át. Általában a nagy magyar alföld városaiban csekély vegyüléssel lakik a népesség, átlagosan 75°/o-ot képeznek a helybeli születésűek, legkevertebb itt Újvidék, hol 55 és Pancsova, hol csak 56°/o-ot tesznek. Az azon megyei és más megyei születésűek arányát.. már csak óvatosan használhatjuk az összehasonlítás alapjául, mert egy város, mely valamely kis megyében vagy a megye szélén fekszik, egyenlő vonzóerőt föltételezve, saját megyéjéből aránylag kevesebb s a szomszédos megyékből több népet von magához, mint az, mely egy nagy megyében s annak is belső részében fekszik. Az azon megyebeliek aránya legnagyobb Újvidéken, hol az összes népességnek 27*54°/o-át teszi, de a más megyebeliek csak 8'oo°/o-át, ellenben a horvát-szlavonországiak 6-ir>

0/o-át; második helyen Nagy-Várad áll, hol az azon megyebeliek 25'82°/o-ot képviselnek, de bár e város egy nagy terjedelmű és nagy népességű megye közepén fekszik, a más megyebeliek 34*i8°/o-ra emelkednek. A más megyebeliek Budapesten 44*49, Kolozsvárott 37'OT, Kassán 34'sr,, Temesvárott 34-is, Aradon 32-65°/o-át teszik az összes népességnek, jelezve az illető városok nagyobb vidékre kiterjedő központi jellegét, mig az alföldi városok közül Zomborban csak 4-33, Kecskeméten csak 4*84, Szabadkán csak 5-si, HódmezőVásárhelyen csak 7'22°/o-ra megy a más megyebeliek számaránya. A legutóbbi népszámlálás a magyar állam területén 160 ezer osztrák honost talált, mig az osztrák születésűek száma 222 ezerre rúgott; körülbelül60 ezerre, vagyis 27°/o-ra tehető tehát azok száma, kik a Magyarországba költözött osztrák születésűek közül megszerezték a magyar állampolgárságot. 1880-ban az arány sokkal kedvezőbb volt, mi azonban tartózkodunk ebből bárminemű következtetést vonni, mert tudjuk, hogy az illetőség sok esetben mily nehezen állapitható meg s bevallása mennyire felületesen szokott történni. Valószínűnek tartjuk, hogy a két népszámlálás eltérő eredménye csak a bevallások eltérő voltában, nem pedig a megváltozott viszonyokban leli magyarázatát; ép ezért a két népszámlálás adatainak összehasonlításánál nem az osztrák honosokat, hanem az osztrák születésűeket állítjuk szembe. A magyar anyaországban 1880-ban 145 ezer, 1890-ben 156 ezer osztrák születésű egyén vétetett számba. Fiúméban 1880-ban 5 ezer, 1890 ben 9 ezer, Horvát-Szlavonországokban 1880-ban 48 ezer, 1890-ben 56 ezer. Legerősebben tehát Fiúméban szaporodtak, hol számuk egy évtized alatt 82°/o-kal növekedett s ma már körülbelül egyharmadát teszi a népességnek. Leginkább az osztrák tengerpartról kerülnek oda, de tekintélyes Fiúméban a krajnaiak száma is. Horvát-Szlavonországban közel 27°/o-kal szaporodtak az osztrák születésűek: legnagyobb részük a szomszéd Stájerországból és Krajnából, de még inkább a. távol fekvő Csehországból került. A csehek nagyobb rajokban telepedtek le, főleg Belovár és Pozsega megyében, szorgalmukkal és ügyességükkel veszélyes versenyt csinálva a tunya, dologtalan, benszülött horvát-szerb népnek. A magyar anyaországban az ausztriai születésűek száma a lefolyt évtized alatt csak 8°/o-kal növekedett, mig az összes népesség szaporodása meghaladta a 10°/o-ot. Ez arra mutat, hogy Ausztriából az utóbbi időkben nagyobb bevándorlás vagy erősebb beszivárgás nem történt; az osztrák honosok számának nagy emelkedése (67 ezerről 100 ezerre, vagyis 48-s°/o-k:al) a mint említettük, csakis a két népszámlálásnál követett eltérő eljárásból folyhatik. Az egyes osztrák tartományok a Magyarországban tartózkodott osztrák honosok létszámában következőleg voltak képviselve : Pontosan nem lehet meghatározni, mert az osztrák honosok egy része — osztrák szülőktől — Magyarországban született.