A Magyar Korona országaiban az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. I. rész. Általános népleírás (1893)
I. Általános jelentés - 11. A jelenlevő népesség míveltségi foka
140*" legfelső fokokat említjük fel. Szomorú kiváltsága Szabadka városának, hogy bár haladása a két évtized alatt igen jelentékeny, mind a három népszámlálásnál az általános műveltség szempontjából ugy a férfi, mint a női lakosságot illetőleg az utolsó helyet foglalja el. Az elsőség már sokkal nagyobb változásnak van alávetve. 1870-ben a férfiakat tekintve Pancsovát illetné az első hely, de ha ezt fentebb emiitett abnormális helyzete miatt az összehasonlításból kihagyjuk, Sopron városát, a nők műveltségét tekintve pedig Debreczen városát illeti meg az elsőség. 1880-ban a férfiakat tekintve Pozsonyé, a nőket tekintve pedig Soproné lett az első hely. 1890-ben a férfiakat illetőleg Sopron már a harmadik helyen áll, eléje kerültek — bár nem nagy arányszámmal — Budapest és Pozsony, a nőket illetőleg azonban még most is Soproné az elsőség, Debreczen azonban már ötödik helyre jutott, előtte vannak sorrendben Sopron, Pozsony, Budapest és Székes-Fejérvár is. Igy átlag véve ma Budapest, Sopron és Pozsony tekinthetők Magyarország legműveltebb városainak. Szabadka pedig a legmüveletlenebb város, természetesen itt a műveltség alatt csak az olvasni-irni tudás elterjedésének foka értendő. Igen tanúságos volna Magyarország jelenlegi 106 rendezett tanácsú városának ilynemű viszonyait is mind a három népszámláláson át figyelemmel kisérni. Mivel azonban ez a múltra nézve adatok hiányában ma már lehetetlen, megelégszünk azzal, hogy a jelen népszámlálás adataiból összeállítjuk a rendezett tanácsú városok hat éven felüli jelenlevő polgári népességének adatait az olvasni-irni tudásra vonatkozólag egyes országrészek szerint. Az adatokat a következő táblázat tartalmazza : O 1- s z á g r é s z A 6 éven felüli jelenlevő polgári népesség Olvasniirni tud Csak olvasni tud Sem olvasni sem irni nem tud férfi nő összesen férfi nő férfi nő férfi nő a) Duna bal partja 48.301 53.815 102.116 38.821 37.005 902 3.704 8.578 13.106 &) Duna jobb partja . 39.213 43.803 83.016 32.495 30.342 332 2.022 6.386 11.439 c) Duna-Tisza köze 143.591 146.736 290.327 101.859 86.938 1.093 5.526 40.639 54.272 d) Tisza jobb partja . 50.280 58.557 108.837 38.394 36.411 611 2.646 11.275 19.500 e) Tisza bal partja 61.949 64.695 126.644 45.393 40.376 270 1.280 16.286 23.039 f) Tisza-Maros szöge . 45.831 47.432 93.263 30.998 25.012 182 829 14.651 21.591 g) Erdély 73.787 79.152 152.939 51.490 44.099 326 1.759 21.971 33.294 Rendezett tanácsú városok összesen 462.952 494.190 957.142 339.450 300.183 3.716 17.766 119.786 176.241 Csakis az olvasni-irni tudóknak számarányát véve tekintetbe, a népesség közül olvasni-irni tudott: Az egész országban A rendezett tanácsú városokban Férfi Nő 57-88 43-89 73-31 60-75 Még ha köztudomású dolog nem volna is, ez a pár szám teljes világosságban mutatná a városi elem műveltségének nagy fölényét a vidékiekévél szemben. Egy pár részlet még jobban megvilágítja a dolgot. Az erdélyi részekben, mint fentebb kimutattuk, az írni-olvasni tudók átlagszáma férfiaknál 39*13, nőknél 26*61. Szomorú, de még tűrhető állapot. Vonjuk le azonban a városokat s a kép jóval sötétebb lesz. Volt ugyanis az erdélyi részekben összesen s a városokban külön-külön: Egész Erdélyben férfi iiő Hat éven felül levő népesség . . Ezek közül irni és olvasni tudott 937.645 366.926 942.893 250.920 A rendezett tanácsú városokban férfi nő 73.787 79.152 51.490 44.099 Kolozsvártt és Maros-Vásárheij't férfi nő 19.451 14.804 21.709 12.903 Levonva már most a városi lakosságot az egész népességből, azt találjuk, hogy a vidéki 844.407 férfira jut összesen 300.632 írni-olvasni tudó, azaz 35*60°/o s 842.032 nőre már csak 193.918, azaz 22*03°/0, a különbözet tehát az országrész átlagával szemben, ott 3*53, itt4*83°/o. A túlnvomólag oláh vidékeken még sötétebb a kép. Hunyad megyében 23.205 olvasni-irni tudó férfiból a négy városra jut 3.976, a 12.321 nőből pedig 3.149, holott a megye 6 éven fölüli lakosainak száma 224.559 s ebből a városokra csak 13.214 lélek esik. Máramaros megye 38.517 irni s olvasni tudó lakosságából egyetlen városban lakik 7.459. Alsó-Fehér megyében 33.156 ember tud irni és olvasni, de ezek közül 9.370 négy városban van, melyek összes lakossága alig valamivel több a megye lakosságának egy tizedrészénél. Szomorú állapotokról tanúskodnak e számok s a mi még sajnosabb, ez az állapot hazánk nagy részében, a felvidéken Trencséntől kezdve Máramaros-Szigetig, Nagy-Váradtól Brassóig s innen ismét Aradig csaknem mindenütt feltalálható. Egyes városok, minők Abrudbánya, Lúgos, Belényes, Szászrégen, Máramaros-Sziget, Zilah és annyi más, csaknem valóságos szigetek a műveletlen elem között. Kétségtelen azonban a fentebb elősoroltak után is, hogy műveltségünk husz év alatt történt örvendetes haladása főként az iskoláknak köszönhető s fenti tények csak azt mutatják, hogy az ország egyes részeiben, különösen a falvakban még mindig hiányos az iskoláztatás, vagy pedig hogy egyes vidékek elmaradottságán még a jó népiskola sem volt képes eléggé segíteni. Legjobban kitűnik azonban az iskola hatása a műveltségfejlesztésére, ha az olvasni-irni tudók korévét is tekintetbe veszszük. 1870-ben ezt a viszonyt még nem vették tekintetbe s igy adatok hiányában nem lehet az 1868-iki népoktatási törvény hatását egészében bemutatni. Ez adatokat tehát csak a mult népszámlálással kapcsolatban közölhetjük. A katonaság az egyöntetűség kedveért figyelmen kívül hagyatott. Az abszolút számok és a százalékok a következők : A Szent-István korona országainak összes népességéből olvasni-irni tudott:
