Az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei némely hasznos házi állatok kimutatásával együtt, I. kötet (1882)

Történelmi vázlat

f XIV alatt feldolgozandó. Hozzávetőleges kalkulus azonban mégis készíthető. Ha az egyes községi lapok átvizsgálására átlag két embernek egy-egy munkanapját számítjuk, a nagyobb városoknak ismét két embernek két-két hetet; egy-egy járás anyagának összeállítására szintén annyit; a megyei összeállításra 6—6 hetet mindig két embert számítva, ugy kapunk: községnél 12,000 X 2 = 24,000 városnál 50X14X2-= 1,400 járásnál .... .425X14X 2 = 11,900 megyénél 65X45X 2 = 5,850 Összesen 43,150 munkanapot. Ha az egész munkát félév alatt vagy 180 munkanappal akarjuk elvégezni, szükséges e munkához 240 egyén, mely számhoz a statisztikai hivatal személyzete is járulván, az országos összeállítás is elkészíthető. Ide természetesen nincs beszámítva a nagy népszámlálási mü szerkesztése, a kéziratilag elkészült műnek nyomtatásával járó korrekturai munka s a kinyomatásra szükséges idő ; bár ekkor már csekélyebb rendkívüli munkaerő kell, ujabb félév alatt pedig a nyomatás is befejezhető, mig az előleges eredmény néhány héttel a számlálás befejezése után volna már közölhető. Ez azonban csak a javasolt új módszer melletti számlálás és az anyag ily módon való feldolgozására szól. De ha egészen l az 1869-ki alapra állunk is és lajstromokkal számolva, megyei összeállításokat fogadunk el, valami nagy munkamegtakarításnak még sem örvendhetnénk. Azok után, a miket a községi összeállítások megbizhatlanságáról mondottam, és az egy évtized alatt szerzett tapasztalatok alapján, határozottan állitható, hogy az összes számlálási anyagot leszünk kénytelenek bekövetelni és a revíziót a számláló lajstromok alapján a községi áttekintésen kezdeni. Jobb munkát, a rosszabb rendszer mellett, csak igy lehetne biztosítani; de hogy mily óriási munka ez, arról szólni sem akarok. Tény, hogy sokkal nehezebb a milliónyi lap kezelésénél s bár hosszabb és terhesebb volna, a számláló anyag teljes kihasználását még sem engedné meg. Az utolsó kérdés, noha talán a legfontosabb a költség kérdése. A népszámlálás költségei következő rovatok alá foglalhatók : 1. A számláló minták nyomtatása és szétküldése; 2. a számlálásnál közreműködő vezető közegek s utóbb a számláló ügynökök oktatása ; 3. a számlálás végrehajtása, vagyis a számláló ügynökök fizetése; 4. az összeállítás költségei; ha községekben történik, csakis a rendkívüli munkaerő, mellette azonban a központban házbér, irodai felszerelés és munkapótlás; 5. a népszámlálási munka szerkesztése és kinyomatása. Bármily rendszer szerint hajtassék is végre a számlálás, az emiitett rovatok szerinti költség mindig fenn forog; különbség csak az arányokban és abban lesz, hogy kinek rovására irjuk a költséget. Az 1870-ki számlálás alkalmával nagy különbség létezett e tekintetben Ausztria és Magyarország között. Odaát a számlálás 600,000 frtnál többe került s az állambudgetet alig terhelte másfélszázezer frt. Nálunk 265,000 írtba került a számlálás az államnak, községi költség alig volt, kivéve a sz. kir. városoknál, melyek a számlálást saját erejűkből voltak kötelesek végrehajtani és két megyénél (Csongrád megye és Naszód vidéke), melyek nem vettek igénybe állami segélyt. Látni való tehát, hogy az 1870-ki számlálás költségei nemcsak túlságosan terhelték az állami budgetet, de igazságosan sem oszlottak el az ország egyes községeire. Csak a vidék által igénybe vett 170,000 frtnyi költség szerint 1000—1000 fejnek megszámlálása átlag 12 frtba került, csakhogy voltak megyék, melyekben ez 3—5 frtra sem rúgott, holott ismét mások 30, 40 sőt 50 frtnál is többet számoltak fel. Ha az állami járulékot igénybe nem vett megyéket, s a sz. k. városok önköltségeit a fentebbi országos átlag szerint számítjuk és Budapest 13,000 forintnyi számlálási költségét hozzáadjuk akkor a tényleges számlálás a vidéken — a számlálási nyomtatványokat és a központi költségeket 93,000 frttal ezúttal számba nem véve — 202,000 frtba került. Ezúttal a számlálás többe fog kerülni, akár a régi rendszer szerint számlálunk, akár az általam javasolt rendszer alapján járunk el, ha ugyanis országszerte mindenütt lapokkal számlálunk, az anyagot pedig központilag feldolgozzuk. Többe pedig azért fog az kerülni, mert bárha tíz év óta közmiveltségileg sokat haladtunk, a számlálás megújításának szükségérzete nem terjedt el annyira a megfelelő körökben, hogy önként és ingyen jelentkező számos ügynökre lehessen számítani. A gazdasági hanyatlás, sokban a kiábrándulásnak nevezett elfogultság alkotmányos viszonyaink iránt s a lelkesedés — hogy ne mondjam hazafi kötelességérzet — majdnem teljes hiánya a közügyek iránt, alig engedi remélnem, hogy ezúttal többen kínálkozzanak e néhány napi munka elvállalására, mint 1869-ben az alkotmányos korszak kezdete után csak néhány évvel és a — közügyek iránti sokkal nagyobb érdekeltség korában. De ha igy vagyunk, iparkodnunk is kell, hogy minél jobb munkát kapjunk s a tényleges számlálásnál egyéb se essék a vidék terhére. Nehogy pedig az állami budgetet túlságosan terheljük ; ellehetne fogadni az 1870-ki osztrák példát és áthárítani a költségek megfelelő részét a községre. Sokkal igazságosabb eljárás lesz ez, mintha az ország némely városait arra kényszeritjük, hogy az egész számlálás költségét viseljék, másokat meg támogatunk, mig ismét mások oly segélyösszeget vegyenek igénybe, melyek többé nem a támogatás, hanem csak a teljes és busás megfizetés czime alatt szerepelhetnek. Erre is két út kínálkozik. Vagy azt mondjuk ki egyszerűen, még pedig a törvényben, hogy a községek tartoznak beszolgáltatni a kormány által kiadott szabványok "szerint az egész számlálási anyagot, más munkával nem terheljük, de nem is kérdezzük meg, mily költséggel szerezték be az anyagot. Ez volna a legegyszerűbb eljárás. Vagy pedig beszolgáltatjuk a bizonyos kulcs szerint kivetendő költséget a községek által készpénzben s a központból fizetjük azután a tényleg fölmerült költségeket. Se egy se más tekintetben nagy igazságtalanság nem esik a községeken; mert ha az államnak van is főleg érdekében megtudni összes népessége viszonyait, azért nem tagadható az sem, hogy minden rendezett közigazgatási községnek is hasonlólag érdekében van, hogy egy évtized alatt legalább egyszer tudja meg szám szerint és szabatosan, hogyan áll népességi tekintetben. Könnyen járulhat pedig a reá kivetendő költséghez, miután ez áron olcsóbban jut jobb dolgozatnak birtokába. A költségkivetési kulcsot végül készen szolgáltatja az 1870-ki számlálás. Igaz, hogy akkor több munka esett a vidéken községi, járási és megyei áttekintések szerkesztése által.