Az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei némely hasznos házi állatok kimutatásával együtt, I. kötet (1882)
Történelmi vázlat
X Magyarországon igen könnyen arra szavazhatnánk, hogy t'rjük be mi is a tényleges népesség számbavételével és ne mélyedjünk a különben is nehezebben konstátálható illetékesség nyomozásába. Noha az ez utóbbi kutatással járó nehézségeket jól ismerem, részemről mégis és épen magyar szempontból a jogi népességnek is számba vételét melőzhetetlennek tartom. Elannyira szükségünk van, nemzetünkhöz tartozó minden egyes tagnak számbeli ismeretére, hogy be nem érhetjük a pusztán véletlenül jelenlevőknek a följegyzésével; hanem számon kell vennünk a nemzetünk létszámából ideiglen hiányzókat épűgy, mint számon kell vennünk a hosszabb-rövidebb ideig köztünk tartózkodó idegeneket, kik nemzetünkhöz tartozóknak nem vallják magukat, vagy a kik jog szerint ahoz nem számíthatók. A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. L. t. cz. nem hagy ugyan fenn kétséget az iránt, ki tekinthető a magyar nemzet tagjának vagy sem. De ezzel még korán sincs megoldva az előbb említettem nemzetiségi kérdés. A törvény útján megoldott honosítás kérdése mindössze a politikai nemzetiségnek nem annyira fogalmát, mint kategóriáját állapítja meg. Erre nézve pedig különben is tisztában voltunk, hogy minden honpolgár magyar. A sokkal nehezebben konstatálható törzs, vagy fajbeli, mondhatnók nyelvi nemzetiség kérdését ez meg nem oldja. Vájjon kerüljük-e újra e kérdést, mert megoldása nehézségekkel jár, mint kerültük 1870-ben ? Ne is iparkodjunk-e választ találni e kérdésre — hányan vagyunk, mennyi a magyar ? vagy kény szeri tsük-e újra a magán kutatót, ki a dolog iránt, mint utóvégre mindnyájan, érdekkel viseltetik, hogy kerülő utakon kisértse meg megoldását? Lajtántúli szomszédaink, jobban tartva a nemzetiségi izgalmaktól, mint mimagunk, ily kerülő útra készülnek térni, a nemzetiség helyett a családban beszélt nyelvet akarván a legközelebbi számlálás alkalmával tudakolni. Vájjon e nyelvi rovaton fogják-e később bevenni a nemzetiséget is táblázataikba ? arról nincs tudomásom. Magyarországon nem óhajtandó, hogy bátortalanságot, önbizalom hiányát eláruló ily kerülő útra térjünk. Oly országban, mint hazánk, s amilyen nagyrészt Ausztria is, van az államnak legalább is annyi érdeke tudni, mily néptörzsek s mekkora számban és arányban lakják az országot, mint a hogy érdekében van tudnia, mily vallásúak, családi állapotúak, korúak az illetők ? Hiszen számos közigazgatási és törvénykezési intézkedés a népesség nemzetiségi és nyelvbeli számarányán alapszik, maga a népiskola, a közművelődés emez első talapzata a nemzetiségen sarkallik. Az igaz ugyan, bogy a nemzetiség mai helyesebb értelmezése szerint, vajmi kevés megfoghatót, megszámlálhatót nyújt a statisztikának, minélfogva — mint szellemi momentum — megszámlálás alapját nem képezheti. De ebből még nem következik, hogy kutatása végleg mellőzendő volna. A nemzetiség meghatározása első sorban és megtámadhatatlanul egyéni jog s csak az egyén által oldható meg. Még pedig nem is oldható meg máskép, mint egyéni bevallás által. S itt csakis két eset képzelhető s kétféle válasz várható. Vagy a míveltség azon alantas színvonalán áll az illető, hogy a nemzetiségről fogalma sincs s akkor egyszerűen a törzset mondja be, melyhez tartozik s tótnak, oláhnak, szerbnek, stb. vallja magát; vagy tud a törzs és nemzetiség, nemzetiség és nemzet közt különbséget tenni s akkor egyszerűen magyarnak vallja magát, mely eredetileg ez vagy amaz törzshöz tartozik. Kivé! telt itt az egyes törzsek csak azon félintelligentiájú malkontensei fognak tenni, kik külön nemzetiségi aspirácziók folytán, vagy magánérdekből külbefolyásoknak hódolván, némi tüntetéssel hirdetik, hogy nem magyarok. Ily néhány individuum kedveért ejteni el egy fontos népességi tényező tanulmányozását, nem látszik helyes dolognak. A népszámlálás komoly tanulmány az államra és társadalomra nézve. Nem lehet itt szó kényelmességi vagy czélszerüségi szempontoknak' alkalmazásáról, a kényelmetleneknek és netalán kellemetleneknek elejtéséről. Számlálás útján népünket akarjuk megismerni; megtudni minden előnyös és hátrányos viszonyt, mely a különböző népelemekben és tulajdonaikban rejlik. Az igazságot kell keresnünk. Hogy az eredményekkel mit teszünk, a számokból mily következtetéseket vonhatunk le. a következtetések és eredmények után mily intézkedéseket teszünk, ez teljesen más rovatba tartozik, s nem lehet befolyással a népszámlálásra magára, mely mindennek épen alapját nyújtja csupán. A néppel és nemzettel szemben nincs tehát mitől tartani, még ha számba is vesszük a nemzetiségeket. Izgalmak, szenvedélyek felkorbácsolása stb. mind olyan szó, mely jó lehet ijesztőnek azokra nézve, kik félni tudnak, vagy épen akarnak, de komoly alapjuk nincs. Komoly alapja csak egy ellenvetésnek lehet, annak, hogy ha az eredeti adatgyűjtést kellőleg ellen nem őrizzük, könynyen hamisított adatokat kaphatunk. Ha a magyar állameszme kellően meggyökerezett volna és általános volna a tudat, hogy rendezett államban absolute mellőzhetetlen egy uralkodó nemzetiség, mely az államnak is megadja a nyelvét, mi nélkül rendszeres kormányzat és közigazgatás nem képzelhető; ha köznépünk is annyira mívelt volna, hogy minden családfő maga vezethetné be a bevallási ívbe az egyéb kérdésekre adandó válaszon kivül nemzetiségi hitvallását is — akkor adathamisítástól sem kellene tartanunk. Mindez azonban, fájdalom, nincs így mindenütt. Megyei és választási rendszerünk mellett némely idegenajka többséggel biró megyében az önérdek ellenőrizhetetlenül gyakorolja nemzetiségi üzelmeit. Számlálás alkalmával számláló ügynökökre szorulván, legnagyobb részük nem a magasabb értelmiségből, hanem az ideig-óráig való kereset természete szerint, ép azon félintelligentiából fog kerülni, mely ha szigorú felülőrködés nélkül működik, nemzetiségi üzelmeit könnyen átviszi a népszámlálás országos terére is. Ha a megyei administratio — tisztán az államhatalomtól függene, ebben ;em volna baj; mert a felügyelő tisztviselő könnyen rendre utasíthatná a hűtlenül eljáró ügynököt. Legtöbb helyt úgy is lesz, de a hol i a megyei tisztség maga is saturálva van ferde nemzetiségi fogalmakkal, hol maga is azon elemekből került, melyeket állami szempontból ellenőriznie kellene, ott az adathamisítás iránt aligha találunk kellő garancziát. Bármi világosan látjuk egyébiránt a felmerülhető nehézségeket, nincs miért visszarettenni tőlük, mert el lesznek kerülhetők, ha az államot fölébe emeljük a helyi blatóságnak ott, hol a helyhatóságra eléggé nem támaszkodhatni oly irányban, hogy mulasztása által állami érdekek ne sértess/enek. A nemzetiséggel kapcsolatban, az eredeti fölvételnek némi ellenőrzéseképen, de abszolút érdekű adat jis szerezhető be a számlálás alkalmával s ez a népnek nyelvismerete. Epmost, mikor czélszerüségi és állami szempontból a magyar nyelv oktatása hozatott be valamennyi népiskolába, ez a leghelyesebb időpont, hogy a nép jelen nyelvismeretét megtudjuk. Ha tíz-