1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

I. AZ 1850. ÉS AZ 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐZMÉNYEI

I. AZ 1850. ÉS AZ 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐZMÉNYEI Az 1850. évi népszámlálás utolsó tagja annak az évszázados törekvésnek, amely az Osztrák Birodalomban és Magyarországon is "feudális-katonai jellegű népösszeírások" címszóval foglalható össze. Az 1857. évi népszámlálás pedig az első tagja a modern, elsősorban demográfiai szempontokat szem előtt tartó népszámlálások sorozatának. Hasznosnak látszik, ha a fejlődés áttekintése érdekében röviden összefoglaljuk az ausztriai birodalom népösszeírásainak különféle változatait, tartalmi eltéréseiket, szervezeti megoldásaikat, sikereiket és kudarcaikat. Egy részükről bizonyosan tudjuk, hogy nem terjedtek ki Magyarországra és tartományaira. Más részükről — bár a rendelkezések szerint Magyarországra nem vonatkoztak — fennmaradtak töredékek. Néhány összeírást részletesebben is ismerünk, sőt elemzésük és közreadásuk részét képezi a magyar történeti demográfiának. A 18. század második felében már nem képezte vita tárgyát, hogy az adóösszeírások nem adnak kielégítő képet az ország és a tartományok népességéről. Az 1753. és 1754. évi legfelsőbb rendelkezések a "lélekösszeírások" segítségével kívánták megismerni a népesség számát, valamint kor, nem, családi állapot és társadalmi státus szerinti összetételét. A rendelkezés szerint háromévenként végrehajtandó "lélekösszeírásokat" azonban csak az 1754. és 1762. évben hajtották végre. A világi hatóság és a papság külön-külön írta össze a népesség adatait. Katonai szempontok még nem zavarták a népösszeírás célzatát. Ennek köszönhető, hogy ezekből a "lélekösszeírásokból" a tényleges népesség számát ismerhetjük meg és nem a későbbiekben oly sok zavart okozó jogi népesség adatait. Az említett rendelkezések — mai ismereteink szerint — nem terjedtek ki Magyarországra, Erdélyre, sem pedig a katonai igazgatás alatt álló határmenti tartományokra. Szembetűnő, hogy a "lélekösszeírásokat" demográfiai és egyházi szempontok uralták. A nemek, nagyobb korcsoportok, családi állapot, társadalmi status, gyónásra képesek és alkalmatlanok öszszeírásán kívül csak a települések, házak, uradalmak és kolostorok számát tartalmazzák az összeírások. Az 1770 előtti összeírások tartalmát, szándékait nem minden alap nélkül kapcsolhatjuk össze a korabeli osztrák kameralisták — Justi és társai — tanításaival és az államéletre gyakorolt kétségtelen hatásával. Az 1753. X. 13-án kelt legfelsőbb kézirat először a papságra bízta az összeírás lebonyolítását. Plébániák szerint kellett volna összeírni a népességet, megkülönböztetve a nemeket, a gyermekeket, az ifjakat és a felnőtteket, valamint a társadalmi állást (conditiot). Negyedévvel később — Haugwitz javaslatára — az 1754. I. 19-én kelt legfelsőbb kézirat az összeírás megkönynyítése és pontossága érdekében elrendelte a kettős — a közigazgatási szervek által is elvégzendő — összeírást és némileg megváltoztatta a tartalmát is. Az egyházi és világi szerveknek különkülön kellett összeírniok az 1-15, 15-20, 20-40, 40-50 és az 50 éven felüli népességet nemek szerint és feltüntetni a népesség családi állapotát. Az 1754. III. 2-án kiadott legfelsőbb dekrétum elrendelte még a keresztény népesség lakóházainak összeírását is, feltüntetve a tulajdonosok társadalmi állását. Természetesen nem írták össze a kastélyokat, a várakat és a földesurak 5