1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

VI. A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS STRUKTÚRÁJA

Üt Kerületben - mintegy négy és fél százaléka volt idegen, a két népszámlálás között számuk úgyszólván nem változott (101,0 %). Az összevetés során azonban szem előtt kell tartani, hogy a kerületek területe megváltozott, a honosság fogalma és minősítése a két népszámláláskor nem volt azonos. Mindezt mérlegelve mégis feltételezhetjük, hogy 1650 és 1857 között megnövekedett a lakóhelyét, vagy születési helyét elhagyó népesség száma. Megjegyzendő, hogy 1857-ben az Osztrák Birodalom tartományaiban — kivéve a Velencei Köztársaságot és Bukovinát — 10 \ körül ingadozott a távollevő népesség aránya. A távollevő férfiak aránya, amint az feltételezhető, közel kétszerese a távollevő nők arányának (az idegenek nemenkénti megoszlását a népszámlálási összesítések nem közölték). A városokban közel kétszer akkora a távollevő népesség aránya, mint a községekben, viszont az idegenek aránya többszörösen meghaladja a községekben számbavett idegenek arányát. Mindebből következik, hogy a városokban általában a jelenlevő népesség száma meghaladja a jogi népesség létszámát, a többi településen azonban a tényleges népesség kevesebb mint a kimutatott jogi népesség. 12. A TÁVOLLEVŐ, AZ IDEGEN ÉS A TÉNYLEGES NÉPESSÉG ARÁNYA A JOGI NÉPESSÉGHEZ VISZONYÍTVA, A VÁROSOKBAN ÉS A KÖZSÉGEKBEN, 1857 Kerület A távollevő Az idegen A tényleges Kerület népesség a jogi népesség százalékában Kerület Városok Községek Városok Községek Városok Községek Pest-Budai 4,7 2,6 32,9 4,0 128,2 101,5 Soproni 6,4 3,1 23,1 2,8 116,7 99,7 Pozsonyi 10,7 4,6 22,5 2,8 111,7 98,3 Kassai 9,5 4,5 29,6 2,9 120,1 98,5 Nagyváradi 3,7 2,3 12,7 2,3 109,0 100,0 Az előzőekben ismertetett arányszámok azonban valószínűleg kisebb korrekcióra szorulnak. A honos és az idegen fogalmának nehézkes és nem mindig egyértelmű meghatározása és a népszámlálási biztosok eltérő gyakorlata zavart okozott a számszerű eredményekben is, annak ellenére, hogy az 1857. évi népszámlálási utasítás elvben gondoskodott a távollevő honosok, azaz a jelenlevő idegenek számának egyezőségéről. Az "N minta" űrlap szerint ugyanis minden idegenről jelentést kellett küldeni a honossági helye szerint illetékes törvényhatósághoz, annak pedig vissza kellett igazolni az adatok helyességét és a szóbanforgó személyt a távollevő honosok között kellett számbavenni. Az Öt Kerületben az elrendelt eljárás ellenére 29,9 %-kal több idegent számláltak össze, mint amennyi távollevő honost ugyanerre a területre bejelentettek. Nem sokkal kisebb arányú az eltérés a Katonai Határőrvidék, Erdély, a Szerb Vajdaság és Horvát-Szlavónország összesített adatai között sem. (24,65 h). A különbséget még inkább érzékeljük, ha az Öt Kerületben megszámlált idegeneket honosságuk szerint bontva, összevetjük a kerületekben bejelentett távollevő honosok tartózkodási helyük szerint megadott számával. A két adatnak pontos adminisztráció esetén egyenlőnek kellene lenni. Az 1857. évi népszámlálás kerületenkénti adatai azonban elég jelentős eltérést mutatnak (lásd a 13. sz. táblát). Hangsúlyozandó azonban, hogy az eltérések összege az Öt Kerület területén a jogi népesség számához viszonyítva elenyésző (0,86 %). 33