1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

VI. A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS STRUKTÚRÁJA

Egyébként a népszámlálási gyakorlatban ajánlatos volt a minimumra csökkenteni azoknak az "idegeneknek" a számát, akiknek "a honossági illetősége" (Heimatzustándigkeit) kétséges volt. Nem kétséges, hogy a honosság megítélésének elbírálásával kapcsolatos felsorolt elvek eléggé bonyolultak voltak. A mindennapi gyakorlat azonban még ennél is bonyolultabb esetekkel szolgált. A számlálóbiztosok például alig tudták eldönteni, hogy azt a gazdát, akinek egyik faluban háza, földje van, de egész évben egy másik falu határában levő saját tanyáján él, melyik faluban kell honosnak és melyik faluban kell idegennek tekinteni. Azt a cselédembert sem volt könnyű minősíteni, akinek volt ugyan lakása az egyik faluban, ingatlan vagyona azonban nem volt és egész évben egy másik faluban dolgozott és csak a nagy ünnepeken látogatta meg a családját. A számlálóbiztosok egyébként is különféleképpen minősítették azokat, akiknek valamelyik faluban volt ugyan házuk vagy földjük, de már régen elköltöztek. A nagyváradi kerületben például ezeket a "nulla" jelzésű ház lakosainak tekintették és honosként szerepeltették. Összefoglalva úgy tűnik, hogy a gyakorlatban a számlálóbiztosok általában a tartós lakóhelyet, vagy az ingatlan tulajdont, vagy pedig a születési helyet tekintették irányadónak a honosság elbírálása során. Ez utóbbi alól is volt azonban kivétel. A kiskőrösi járás szolgabírája például úgy vélte, hogy a járásában levő nyolc kataszteri község 19 pusztáján élő népességet honosnak minősíti — annak ellenére, hogy nem születtek ott, helyben nem volt ingatlan vagyonuk és más községben ingatlannal rendelkeztek —, azért, mert már több éve ott éltek. A honosság bonyolult és olykor tisztázatlan voltán csak az enyhített, hogy a községekben, illetve a járásokban kicsi volt az összes jogi népességhez mért távollevő honosok aránya és nem volt nagy az idegeneknek a jelenlevő népességhez viszonyított aránya sem. 11. A TÁVOLLEVŐ HONOSOK ÉS A JELENLEVŐ IDEGENEK ARÁNYA, 1850, 1857 Kerület, tartomány 1850 1857 Kerület, tartomány Honos, népesség összesen Ebből távollevő honos (%) Jelenlevő népesség összesen Kerület, tartomány Honos, népesség összesen Ebből távollevő honos (%) Jelenlevő népesség összesen Ebből idegen (%) Honos népesség összesen Ebből távollevő honos (%) Jelenlevő népesség összesen Ebből idegen (%) Kerület, tartomány Honos, népesség összesen Ebből távollevő honos (%) Jelenlevő népesség összesen Ebből idegen (%) Honos népesség összesen Ebből távollevő honos (%) Jelenlevő népesség összesen Ebből idegen (%) Kerület, tartomány Honos, népesség összesen Ebből távollevő honos (%) Jelenlevő népesség összesen Ebből idegen (%) Honos népesség összesen Ebből távollevő honos (%) Jelenlevő népesség összesen Ebből idegen (%) Pest-Buda 1538904 1,3 1599819 5,1 1682810 2,9 1769451 7,6 Sopron 1729323 2,6 1782658 5,5 1808729 3,2 1814229 3,5 Pozsony 1582155 2,3 1612203 4,1 1666994 4,9 1651171 4,0 Kassa 1374367 2,2 1410463 4,7 1356829 4,6 1343386 3,6 Nagyvárad 1434402 1,1 1459119 2,8 1539109 2,4 1547548 3,0 Öt Kerület 7659151 1,9 7864262 4,5 8054471 3,6 8125785 4,4 Szerb Vajdaság, 3,6 Temesi Bánság 1398997 1,5 1426221 3,4 1526105 1,9 1540049 2,8 Katonai , 3,4 1,9 2,8 Határőrvidék

3 973538 2,4 958877 0,9 1062072 1,7 1064922 1,9 Erdély 2061910 1,5 2073737 2,0 2173704 2,5 2172748 2,5 Horvát-Szlavónország 852242 1,5 868456 3,3 851516 2,3 865009 3,8 Összesen 12945038 1,8 13191553 3,6 13667868 3,0 13768513 3,7 a/ 1850-ben az erdélyi Katonai Határőrvidék Erdélyhez tartozott. Az Öt Kerületben a távollevő honosoknak az összes jogi népességhez viszonyított aránya 1850-ben egyik kerületben sem érte el a három százalékot, 1857-ben pedig az öt százalékot. A két népszámlálás között azonban a távollevő honosok aránya és száma közel a kétszeresére növekedett (1,9 %-ról 3,6 Vra, illetve 199,2 %-ra). A tényleges népességnek 1850-ben és 1857-ben is - az 32