1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

III. MELLÉKLET Magyarázó emlékirat a népszámlálás előírásaival kapcsolatban

Ha végiggondoljuk az öt részben feltüntetett 61 rovatot, ezek tartalmát és összefüggéseit, akkor be kell látnunk, hogy ezekből egy viszonylag pontos áttekintést kapunk a lakosság legfontosabb életkörülményeire vonatkozólag, anélkül, hogy az egyes kérdések nagy tömege a feladat sikerét kockáztatná. - o Miután így a népszámlálás elsődleges célját, a népleírást az előbbiekben megtárgyaltuk, térjünk rá a többi cél megtárgyalására is. A katonai céllal kezdjük. Ausztriában a népszámlálás elsősorban arra szolgált, hogy a mindenkori törvények alapján katonai szolgálatra alkalmas lakosság számát feltárja. Innen ered, hogy az egész női nem csak summásan szerepel. Magánál a férfi-nemnél sem jött számításba más tulajdonság, csak az, hogy a felmentettek közé tartozik-e és milyen címen, vagy hogy az utánpótláshoz, vagy a már sor alá tartozókhoz kell-e venni. Mindinkább meggyőződéssé vált, részben az, hogy nem csak ez kell, hogy célja legyen ennek a költséges műveletnek, másrészt nevezetesen az, hogy a katonai szolgálat alól mentesek számának megállapítása a népszámlálással kapcsolatban, hacsak nem évente és nem közvetlenül a sorozás előtt történik, használhatatlan eredményeket ad, a katonakötelesek listáját minden egyes sorozás előmunkálataként egyidejűleg kell megállapítani. Ezért már az 1850/51-es népszámláláskor elrendelték, hogy el kell tekinteni a hadmentességi cím kérdezésétől és csak a népszámlálásra kell törekedni, majd az összefoglaló táblázatok készítésekor kell kigyűjteni a katonai szempontból fontos adatokat, a sorozás alá kerülőket, a hadkötelesek és utánpótlási korosztályok férfi lakosságszámát. Időközben megtartott öt sorozás eredménye megmutatta, hogy a kivitelezés hiányosságai, és nem a népszámlálási feladatok korlátozása okozott bizonyos hátrányt, ebből következőleg a népszámlálás ilyen kezelése a katonai célnak teljesen megfelel. Már említés történt róla, hogy a korcsoportok meghatározásában a férfiaknál a katonai szempontok teljesen érvényesültek, amennyiben 8 évjárat rovatot alkalmaztak és a 21-24 éves és a 2426 éves rovatokkal a hadkiegészítés szempontjait korcsoportosításban teljesen kielégítik. A hadkiegészítés szempontjából még egy másik megválaszolandó kérdés is van: az illetőség kérdése. A jelenleg érvényes sorozási szabályzat szerint nemcsak osztrák állampolgárok, a külföldiek kivételével, hanem minden községben, illetve sorozási kerületben, hanem általában a fennálló szabályok szerint a községben, vagy a sorozási kerületben illetőséggel rendelkező, mint normális kiegészítés, a hadsereg számára kiemelhetők. Hogy valakinek van-e illetősége, vagy nincs, azt a népszámláláskor gondosan meg kell válaszolni . Bécs 450.000 lakosából eddig 176.000 fő nem volt bécsi illetőségű, akiket egyenként és együttvéve, a létszámfeltöltésnél számításon kívül kellett hagyni. A Lombard-Velencei Királyságban nincs általános érvényű illetőség, mint más országokban, ahol a község-törvény 1849-től érvényben van, de minden országban — a Lombard-Velencei Királyságot is beszámítva — alapelvek vannak érvényben, amelyek az illetőséggel rendelkezőket az idegenektől megkülönböztetik. A törvényhozás ilyen állapota mellett, az Utasítás csak arra szorítkozott, hogy ezt a megkülönböztetést valami könnyen felismerhető módon meg lehessen tenni. Mindenkit illetőséggel rendelkezőnek kell tekinteni, aki a népszámlálás alkalmával valahogy nem igazolta máshová tartozását. A további lépés, hogy az illetőséggel rendelkezőket egy külön felvételi lapra, az idegeneket pedig egy idegenek-táblájára összegezik. Minthogy minden osztrák állampolgárnak valahová tartoznia kell, az idegenek táblája csak egy eszköz, hogy ezeket a személyeket kiegészítésképpen illetőségi községükben előjegyezzék, amiről később részletesebben is beszélünk. Ebből látszik az idegenek-táblájának Szükségessége és haszna, amelynek elhagyása nem csökkentette volna lényegesen a munkát, mert a felvételi lapon egyébként is fel kellett volna tüntetni az idegeneket is, és ilyen minőségüket is fel kellett volna tüntetni. Magától értődik, hogy ha egy egyént, mint illetőséggel rendelkezőt, felvettünk a népszámlálási listára, akkor nem fontolgathatjuk az illetőségét, vagy a honosságnak a honossági törvények szerinti vizsgálatát, mert az említett lista készítésekor nem lehet olyan bonyolult és nehéz kérdés vizsgálatába bonyolódni, mint a honosság és illetőség kérdése. 137