1850. ÉS 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1993)

II. AZ 1850. ÉS AZ 1857. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS MŰVELETI RENDJE

d/ Külön rendelkezés szerint a megyei hatóságoknak be kellett szerezniük az 1850. évi népszámlálás anyagait, összehasonlítás és a nyomtatványok mennyiségének megrendelése érdekében. A megyék júniusban már jelentették, hogy a rendelkezést végrehajtották, de néhány falu népszámlálási anyaga elveszett. e/ A Belügyminisztérium 1857. július 30-án kelt 20231. sz. rendelete szerint a korbevalláshoz szükséges anyakönyvi kivonatokat "nem a feleknek kellett előadniok, hanem a lelkészeknek kellett kiállítaniok és a községi elöljáróságnak átadniok, minden 14-20 éves férfira vonatkozóan". Ezt a rendeletet igen sok lelkész úgy értelmezte, hogy minden 1837. és 1842. között született férfi születési anyakönyvi másolatát el kell készíteni. Ezért és az egyéb félreértések miatt már 1857. augusztus 10-én újabb szigorú rendelkezést kellett kiadni az anyakönyvi másolatokkal kapcsolatban (10947/1857 sz. B. M. rendelet). Az anyakönyvi másolatok elkészítésével összefüggésben Kecskemét igen jellemző példát szolgáltatott. A város polgármestere a következő — kivonatosan idézett — átiratot küldte felettes szerveihez: "A r. katolikus Főtisztelendő plébános úr pedig az ide másolatban mellékelt hivatalos átirata szerint az 1837-42-ig született minden ifjak kivonatát különbség nélkül elkészítette, abból a halottak elkülönítését, felhozott okainál fogva, általa nem eszközölhetőnek nyilvánította. A praktikai kivihetőség miatt magamat a Főtisztelendő úrral érintkezésbe tévén, tapasztaltam, hogy a halottas könyveknek a kitett időben rendetlen vezetése az ügy keresztülvitelét rendkívül nehezíti, mert a megholt ifjak évszáma többnyire hibásan lévén feladva a megfelelő élők anyakönyvi kivonatában, illetőleg a megfelelő évből kiírottak között gyakran nem találtatnak, avagy pedig ugyanazon néven két ifjú is datáltatik és mivel ismét a halottak könyvében az anyák neve oejegyezve nincs, az élők könyvében szülőkkeli összevetés nem eszközöltethetik" (Pest megyei Levéltár, 1857. évi Népszámlálási iratok. Kecskemét 8045/ie57, 1857. október 10.). Kecskemét polgármestere akár azért, mert lelkiismeretes hivatalnok volt, akár azért, mert felismerte a korbevallás pontosságának következményeit (újoncozás), két kisegítő hivatalnokot rendelt az anyakönyvi másolatok rendbetételére. Ehhez hasonló intézkedést azonban másutt nem jegyeztek fel. f/ A népszámlálási nyomtatványok számát a megyék határozták meg községenként. A nyomtatvány-ellátást a kerületi számvevőség végezte. A nyomtatvány-ellátással kapcsolatban tetemes adminisztráció és iratváltás keletkezett és a megyék létszámhiányra hivatkozva késedelmesen teljesítették az utasítást. 1857. VI. közepe g/ A megyei hatóságoknak a szolgabírói hivatalokkal (politikai hatóságokkal) egyetértésben ki kellett jelölniök a számlálókörzeteket. Általában a jegyzőségek területe alkotott egy körzetet. A városokat úgynevezett tizedekre osztották. Az említett két szervezet közösen döntötte el, hogy melyik település végzi el a népszámlálást önmaga, és mely településekre kell szolgabírói hatáskörben számlálóbiztost (biztosokat) kiküldeni. Ha a településeken megfelelő személyek állottak rendelkezésre és szervezetileg is biztosítottnak 10