AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS 1784–1787 (1960)

AZ 1784/87. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS FONTOSABB ADATAI

Az 1734/87. évi népszámlálás szerint településeink túlnyomó többsége az 1000 lakosnál kisebb települések közé tartozott. Ez az arány 1960-ig közel a felére (43,1 százalékra), az ott élő népesség hányada pedig körülbelül egyötödére (8,0 százalékra) csökkent. Ma tehát már nem a sok kis, átlagosan 500-600 lakosú település jellemzi Magyarország települési viszonyait, mert a települések átlagos népességszáma II. József korához képest közel ötszörösére emelkedett. 18. századi települési viszonyainkat elemezve külön kell szólnunk a városokról. Egyrészt azt kell kiemelnünk, hogy a városi népesség fogalma nem azonositható a 61 szabad királyi városban éló' népesség számával. A szabad királyi városok ugyan ebben a korszakban még megőrizték korábbi kiváltságos jogállásukat, azonban már korántsem egyedüli képviselői a városi települési módnak. Több mezőváros sem nagyságban, sem a népesség foglalkozási viszonyait tekintve nem különbözött néhány szabad királyi város lakosságától^ és jogállásukkülönbözőségét kivéve, nem vonhatunk köztük éles határvonalat. Igy néhány fejlődésében erősen elmaradt szabad királyi város népessége a 2000 főt sem érte el (pl. Kőrös, Libetbánya, Ruszt, Zólyom stb.), ugyanakkor Kecskemét 22 734 lakosával az ország negyedik legnépesebb települése volt. Városi mivoltuk kétségtelen az olyan mezővárosoknak is, mint pl. Gyöngyös, Miskolc, Pápa, Szombathely, Vác, Veszprém vagy a kisebb népességüek közül Szentendre, nem említve a már ekkor igen népes alföldi mezővárosokat. Másrészt az is megállapítható, hogy Kecskemét, Hódmezővásárhely, Miskolc és Jászberény kivételével minden nagyobb, 10 000 lakost meghaladó népességszámu település a szabad királyi városok közé tartozott. Feltűnő általában a városok népességszámának alacsony volta (a legnépesebb Debrecennek is csak 37/ 29 778 lakosa volt), mely messze elmarad a korabeli külföldi nagyvarosok népessége mögött. Ugyanakkor óvakodnunk kell a városi népesség össznépességhez viszonyított arányának kiszámításánál adatainknak a szabad királyi városokra való korlátozásától,"^^ mert igy a városi népesség arányára a valóságosnál kisebb adatokat kapunk. c./Nemek aránya A 18. század második felében Magyarországon a férfiak száma meghaladta a nők számát, ellentét„ , 39/ ben valamennyi későbbi, 1869 utan végrehajtott népszámlálás eredményével. Néhány megyében azonban - Árva, Trencsén, Vas és Zólyom - mégis többségben voltak a nők, a városokban pedig legtöbb esetben nőtöbbletet találunk. A városok nőtöbblete részben a környékről elszegődött női cselédek jogi népességként való feltüntetéséből származik, az emiitett vármegyékben pedig a vándormozgalommal hozható összefüggésbe. Legkisebb volt a nők aránya a déli és az alföldi megyékben, amelyet nyilvánvalóan főként a betelepítés idézett elő. Az ország mai területén is férfitöbblet állapitható meg 1787-ben. 1869-ig azonban a nők számának szaporodása 85 000 fővel haladta meg a férfiak számának növekedését és az ezévi népszámlálás már női többletet mutatott ki. 8./A nemek arányának alakulása Magyarország 1960. évi területén (1787-1960) Időpont Népesség Ebből Ezer férfira jutó nő Időpont Népesség férfiak nők Ezer férfira jutó nő Időpont száma Ezer férfira jutó nő 1784/87. 2 681 595 1 360 110 1 321 485 972 1869. XII.31. 5 011 310 2 482 090 2 529 220 1 019 1900. XII.31. 6 854 415 3 407 281 3 447 134 1 012 1910. xn.3i. 7 612 114 3 792 344 3 819 770 1 007 1920. XII.31. 7 986 875 3 874 111 4 112 764 1 062 1930. XÜ.31. 8 685 109 4 248 452 4 436 657 1 044 1941. 1.31. 9 316 074 4 560 875 4 755 199 1 043 1949. 1.1. 9 204 799 4 423 420 4 781 379 1 081 1960. 1.1 . 9 976 500 4 817 800 5 158 700 1 071 35 *