AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS 1784–1787 (1960)

A FORRÁSOK KÖZLESÉNEK ÉS AZ ADATOK FELDOLGOZÁSÁNAK MÓDSZERE

alakjuk szerint tüntettük fel és csupán a névirás - helyesirás - egységesítésére, a hibásan vagy tévesen feltüntetett névalakok helyesbítésére vállalkoztunk. Ez alól kivételes esetekben tértünk csak el, amikor pl. a magyar vagy szlovák nyelvterületeken más egykorú forrásaink szerint is a csak e nyelveken élö helységneveket az alighanem német anyanyelvű összeiró németes formában tüntette fel (pl. Ober, Unter - Felső, Alsó vagy Horny, Dolny helyett, Gross, Klein - Nagy, Kis vagy Velky, Maly helyett stb.) A mai Magyarország területén fekvő német-magyar névalaku helységeket akkor is magyarul irtuk, ha az eredetiben az összeiró a német névalakot jegyezte be (pl. Ungarisch Altenburg - Magyaróvár, Raggendorf - Rajka stb.) A helységnevek egységes Írásmódjának biztosítása és a települések földrajzi fekvésének meghatározásaérdekébenolyan közel egykorú forrást kerestünk, mely a nevek azonosítására szükség esetén bármikor felhasználható. Ecélra Lipszky 1806-ban kiadott, Magyarország, Horvát-Szlavonország és Erdély valamennyi helységét feltüntető kitűnő térképe és a helységek betűrendbe szedett mutatója, Repertóriuma látszott legalkalmasabbnak. A Repertórium feltünteti a helységek különböző nyelvű alakjait is és igy ennek segítségével az eredeti alapján közölt névalak más nyelvű megfelelője is bármikor megtalálható. Csupán a szlovák nyelvű alakot tükröző helységneveknél tértünk el olykor Lipszky bizonyos fokig kialakulatlan ortográfiájától, az eredeti névalak megtartása mellett. Nyomdatechnikai okokból sem használhattuk például a lágyító jeleket. Nem javítottuk a forrásainkban helyesen szereplő helységneveket azokban a kivételes esetekben sem, amikor Lipszky közöl téves helynévalakokat (pl. következetesen Fejéregyháza helyett Fejérégyháza, Igricze (Belső Szolnok megye) helyett Igicze (a térképen helyesen! ), Erdő Csinád (Torda m.) helyett Erdő Csanád stb.) Nem térünk ki a helységnév azonosításának számtalan nehézségére, melyet munkánk során gyakrantapasztaltunk. Különösen a horvátországi megyék mindössze néhány házból álló apró településeinek azonosítása okozott sok gondot, de elvétve másutt is akadtak olyan helységnevek, melyek sem Lipszky Repertóriumában, sem a leiró statisztikusok (Vályi, Korabinszky, Nagy Lajos, Fényes, Lenk) közel egykorú müveiben sem 21/ fordultak elő. ' Munkánk során mégis sikerült valamennyi település földrajzi fekvését közelebbről meghatározni, sokszor olyan esetekben is, amikor a helységnév helyett tévedésből a birtokos nevét irták be (pl. a Baranya megyeiDrávaiványi esetében), vagy egyszerűen kihagyták a község nevét (Sztermecz, Szeverinm.), tévesenmáshelységnevét közölték (Bihar megyében Adony kétszer fordul elő, Otomány egyszer sem; az összeiró utvonala alapján megállapítottuk, hogy Otomány helyett tévesen irták be Adony nevét). Olykor a helyneveket teljesen elírták (pl. Piaman = Blumau, Sopron m. ; Bánujlak = Páliujlak, Bihar m.), egy-egy helység azóta beolvadt utcáját (Moravszka, Puché morva posztósok által lakott utcája, Nyitram.), városrészét (pl. Kismarton szab.kir. város egy részét községként irták össze, Sopron m. ) vagy határrészét (a Nyitra megyei Krajna határábanfekvő Grencs) tüntették fel. Ezekben az esetekben csak a földrajzi fekvés alapján lehetett hovatartozásukat eldönteni. Gondos ellenőrzést kivánt a sok hasonló nevű helység adatainak azonosítása is (pl. három Sebeshely, Szeben m., két Kis Paczal, Közép Szolnok m., stb.), melyeket későbbi, előtaggal bővült vagy megr 221 változott nevük közlésével különböztettünk meg. ' Ellenőriztük a praediumok névírásának helyességét is. A helynévazonositás során tapasztalt kirívóbb eseteket jegyzetben közöltük. A népszámlálásból kimaradt települések A helységnevek ellenőrzése és földrajzi fekvésük meghatározása arra is alkalmat szolgáltatott, hogy ellenőrizzük a népszámlálás teljességét. Későbbi forrásainkban (Nagy Lajos, Fényes) természetesen számos olyan település szerepel, mely 1787 után alakult vagy vált önállóvá. Ezért csak az esetben lehettünk bizonyosak egy-egy helység kimaradásáról, ha azok korábban (az 1720. évi összeírás, az 1773. évi Lexicon locorum populosorum szerint) fennállottak és nevükkel később is találkoztunk. Ilyen helységeket az eredetileg is teljesnek tekinthető megyei összesítésekben mindössze tizet találtunk: Nyitra megyében: Béd, Menyhe, Nemespann és Pásztó; Szatmár megyében: Börvely, Kaplony, Kálmánd és Pálfalva, végül Trencsén megyében Hrabovka 20 *