Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)

Mathédesz Lajos: Római kőemlékek a Csallóközben

Mgr. Mathédesz Lajos

Szintén Ipolyi, a Csallóközi uti-képek című művében foglalkozik a bálványszakállasi romokkal és az itt talált építési anyaggal. Felteszi a kérdést, hogy állte itt római erőd vagy csak hasonló erődökből a Duna túloldaláról szállították ide az építési anyagot nagyobb építkezéshez.97

Ipolyi kérdéseit Tóth Kurucz János egy fél évszázaddal később felelte meg. 1909 őszén a leányvári ásatásairól ellátogatott a bálványszakállasi dombhoz. A dombbal kapcsolatban lejegyezte, hogy az 4 méter magas majdnem szabályos kört alkot, 45-50 méternyi átmérőjű oldalán árokkal. Közepén egy kőkereszt, két pihenő pad, pár bokor és nem rég ültetett fák vannak. Gaál Mihály a primaciális birtok nagybérlője két bérest bocsátott rendelkezésére, hogy a domb tetején árkot áshasson. Az ásatásról a következőket jegyezte le: „Vagy négy sírt ástunk. A feketés homokos humus alig két ásónyomnyi volt. Alul pedig homok az egész és egy felszínes homokbánya a dombnak a tanya felé eső külső oldalán akkor is használatban volt. A 3-4-ik ásónyomnál már fordultak elő római tetőfedő cserepek, szegélyesek vagy karimásak. (Ipolyi szerint felálló szélűek). De sajna, mind csak töredék volt és bélyegtelen. Egy méter-másfél méter mélyen korhadt deszka darabok kezdtek előjönni. Ekkor magam mentem le és személyesen folytattam a föld kihányását, s mindjárt tisztában lehettem, hogy itt egy középkori pusztatemplom cintermében bolygatjuk a halottak nyugalmát. Csontok, koporsószegek, római cserepek, nem római vakolattörmelék, minden összekeveredve, ez volt az eredmény. Nem volt hát másképpen, minthogy annak idején a vasi, ácsi vagy brigetioi erődökből kibányászott köveket és cserepeket hozták ide a templomhoz építőanyagnak, ahol kő egy ökölnyi sem fordul elő.”98

*

97 Ipolyi 1993, 54.

98 Tóth Kurucz 1914, 25-26.

"CIL III 4354.

100 Alapi 1913, 47-48; Mathédesz 2014, 251; Mathédesz 2017, 74.

101 Alapi 1913,48.

A feliratot Fényes után Mommsen is átvette, aki a CIL III. kötetében a 4354- es szám alatt ismertette."A leírások alapján a feliratos követ a komáromi múzeum munkatársai keresték. Végül Ruchietl Lajos uradalmi intéző segítségével találtak rá. A kőemlék két részre volt törve. Az egyik töredék az istálló falából, míg a másik az alapozásból került napvilágra.100

A kőemlék a héregi sírsztélével együtt Vaszary Mihály hercegprímási jószágkormányzó jóvoltából került a Komáromi Múzeumba.101