Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)
Dudich, Alexander: Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természei értékeinek feltárásában
Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természeti értékeinek feltárásában ismét csak cseh szakemberekkel kellett megalapozni, mert a változásokat megelőző, majd az azokból következő események jórészt felszámolták, emigrációba kényszerítették a számba jöhető szakembereket. A cseh országrészekben is jól emlékeztek arra, hogy az önállósult, fasiszta szlovák államból pardon nélkül hogy zsuppolták ki a cseh értelmiséget, így az újonnan megalapított Selmecbányái intézetbe is a prágai központ kommunista pártvonalon kényszerült igazgatót küldeni Ing. Lemarie20 személyében. Szerencsére e káder-igazgató nem értelmiségi „trafikokat” pártvonalon bitorló népi kádernek bizonyult, hanem egy trópusi erdőkutatási és művelési tapasztalatokkal is rendelkező szakember volt. Vezetése alatt egyrészt megszervezték a vadgazdálkodás irányítását, különféle fontos erdőkártevők kutatását és előrejelzését, és - ami Turček további tudományos szemlélete és gyakorlata szempontjából döntő jelentőséggel bírt - támogatta a „nem is erdészeti”, hanem elméleti biológiai alapkutatást. Annak keretében indulhatott meg (az akkor) korszerű erdőökológiai alapkutatás egy nagyszabású projekt keretében - a polyánai (Poľana) magashegyi, majdhogynem érintetlen őserdők életközösségeinek tanulmányozásával. A kutatás hazai és külföldi szaksajtóban nyilvánosságra hozott eredményei - úgy a munkatársaknak, mint az intézménynek megérdemelt nemzetközi elismerést hoztak. Turček ebben a 10-12 éves alkotói korszakában (1947-1958) éves átlagban 25 tudományos dolgozatot és egyéb közleményt írt és közölt 5 nyelven, 8 európai országban, de a tengerentúl is, Japánban és Egyesült Államokban. Turcsek akkor alapozta meg nemzetközi hírnevét, elismerését és későbbi tudományos fokozatának megszerzését, az SzTA (SAV) égisze alatt. Széles szakmai kapcsolatainak bizonyítéka a fennmaradt, részben már kivonatolt és publikált levelezés magyar, lengyel, szovjet, amerikai, japán kollégákkal, (cf. STOLLMANN 2020, a bevezetőben). Ennak az idillikusnak is mondható alkotói időszaknak vetettek véget az ötvenes évek végén országszerte kommunista pártvonalon eszközölt „átvizsgálások”, melyek tulajdonképpen csak az arra érdemtelen karrieristák gyors és fájdalommentes előmenetelét egyengető politikai tisztogatásokká fajultak. Eredeti szövegével idézzük Turcsek beavatottan bizalmas életrajzírójának idevágó, abszolút korrekt, szavahihető szövegét, amely megfelelő megvilágításba helyezi annak a zűrös kornak egyik fonákjelenségét (Sládek 1992a). „Žiaľ, do tohto obdobia patria aj udalosti, ktoré negatívne ovplyvnili Turčekov život a prácu. Kým v päťdesiatych rokoch jeho mimoriadna aktivita prispela k získaniu dobrého mena lesníckeho výskumu i k možnostiam jeho rozširovania, v časevedenia ústavu dr. Ing. Lemariem sa natoľko akceptovala, že Turček mohol zastávať aj funkciu zástupcu riaditeľa. Po jeho odchode sa dokonca uvažovalo o jeho menovaní do funkcie riaditeľa, čomu však prekážali najmä jeho nestraníc-
