Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)
Dudich, Alexander: Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természei értékeinek feltárásában
Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természeti értékeinek feltárásában (Povina), gróf Csáky Géza2 erdőbirtokán. Azután a tribecsi hegyek (Tríbeč) vad gazdálkodásukról híres hitbizományi birtokain képezte magát, folytatta madártani és vadbiológiai megfigyeléseit. Alkalma adódott szülőfaluja környékén is madarászni, így ismeretségbe került az apponyi3, gímesi4 és elefánti5, valamint a zobori káptalani birtokok6 tulajdonosaival, erdészeivel és vadőreivel. Már Povinán naplót vezetett, melyben részletesen lejegyezte a tavaszi és őszi madárvonulási adatokat. 1936-ban kapcsolatba lépett a budapesti Madártani Intézettel, ahova rendszeresen elküldte érdekesebb megfigyeléseit. Ott segítőkész barátokra talált dr. Vasvári Miklós7 és dr. Keve András8 ornitológusok személyében, akikkel életre szóló szakmai és baráti kapcsolatot ápolt. Fennmaradt levelezésük egy része Pannonhalmán, a Magyar Madártani Társulatnál, valamint a Szlovák Köztársaság levéltárában, a „Fond F. J. Turčeka” nevű letétben hozzáférhető a további kutatás számára (STOLLMANN 2020, STOLLMANN & DUDICH 2020). Turcsek 1939-ben már Nyitrán működött a káptalani hitbizományi erdőbirtok erdészeként. Megírta és az Aquila9 közölte első rövid tudományos közleményét Nyitra madárvilágáról (Turcsek 1941). Ezért a kétéves katonai szolgálata letöltése után már az első szlovák államban három évig (1939-1942) a megyei iparszövetségek és szervezetek hivatalának titkáraként működött, ahol szolgálati felügyelete alá tartozott a vadászat és vadgazdálkodás. A Masaryk elnök nevével fémjelzett Csehszlovákiában, és a bécsi döntés utáni Tiso-féle Szlovenszkóban a hivatalnokok, a városi értelmiség, ügyvédek, orvosok, tanítók és a klérus jelentős része is, hungaro- illetve germanofonként, két vagy három nyelvet is használt. Lejegyezték, hogy még Nyitra nagyvármegye (veľkožupa) főispánja, az ismert legionárus és író, Dr. Janko Jesenský10is, mint ahogy a Trianon-előtti ügyvédek és bojtárjaik, rendesen lehári, kálmáni operettslágerek mellett dorbézolt, magyar nótáknál darvadozott. Turcsek akkor került kapcsolatba a megyei vallás- és iskolaügy természetrajongó tanfelügyelőjével, Miskóczy Jánossal és a háború utáni hivatásos természetvédelem vezéralakjával a tajnasári (Tajná) erdészcsaládból származó Matisz Gyulával11. Ez utóbbi aztán a háború után sok más potens ismerősével egyetemben Turnékét is beszervezte a csehszlovákiai intézményesített természetvédelem struktúráiba, mint járási, illetve országos hatáskörű szakfelügyelő konzervátort. Kezdő szakirodalmi próbálkozásait követően Turcseknak hamarosan további dolgozatai, közleményei és tárcái jelentek meg, többek között a Jurán Vidor12 által szerkesztett Vadászlapban. A kiváló felvidéki vadászati szakíró és szépirodalmár (lásd az Ordasok című, farkasról írt szépirodalmat) barátjának, Bethlenfalvy Ernőnek13 1952. december 18-án keltezett levelében így nyilatkozott a fiatal, kezdő, ám lelkes „irdondász-”ról: „Turcseket én személyesen ismerem még a Va-
