Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (25. évfolyam, 2020)
Dudich, Alexander: Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természei értékeinek feltárásában
Turcsek J. Ferenc munkássága a Csallóköz természeti értékeinek feltárásában sem próféta a saját hazájában, de az első szlovák ökológus díszítő jelző viselésének jogosságát (a Turcsek Ferenc születésének százéves évfordulója alkalmából rendezett konferencián) - egy sor külhoni és hazai szakember szakmai elismerésével egyetemben - a honi tudós társadalom képviselői is egyértelműen megerősítették. Ide szükséges feljegyezni még egy nem akármilyen apróságot, hogy Turcsek előtt egy megközelítően hasonló - epiteton ornans — díszítő jelzővel Mária Terézia ékesítette fel Bél Mátyás (Matej Bel) enciklopedistánkat („Mathias Belius — magnus decus Hungáriáé est” — Hungária nagy ékessége — Veľká ozdoba Uhorska). Vagy nyolc évtized előtt egy, Nyitra megyéből indult természetrajongó fiatalember az életének értelmét a tudományos madárkutatás, az ornitológia hivatásos művelésében álmodta meg. Turcsek Ferenc a korra jellemző, szerény, vidéki magyar néptanítói családban született 1915. december 3-án, a Tribecs hegység nyugati lankái alatt megbúvó magyarok lakta kisközségben, Béden (Bádice). Az első világháború, majd az utána következő évek társadalmi zűrzavarában eszmélt, majd a fiatal első Csehszlovák Köztársaság konszolidációja idején cseperedett, és a nagy gazdasági válság idején vált felnőtté. Mindezek ellenére eljövendő értékrendjére és erkölcsi tartására elsősorban szűkebb szülőföldje etnogeográfiai státuszából adódó kettős identitása volt döntő hatással. Turcsek szülőfaluja ugyanis egyike volt Zoboralja azon színmagyar népességű falvainak, melyek népe a századok folyamán, a nemzeti-nyelvi határon túli diaszpórában találta magát. Ennek eredményeként Turček gyermekkorától kiegyensúlyozottan bilingvis (kétnyelvű) volt, és az átlagon jóval túlmutató nyelvi készséggel, idegen nyelvek iránti fogékonysággal áldotta meg a sors. Másodsorban intellektuális kibontakozására, a természet iránti érdeklődése kielégítésére, valamint a vadászat és az állatvilág iránti vonzalmára minden bizonnyal kedvező hatással volt a szülőfaluját körülvevőjórészt a néhai magyar arisztokrácia erdőbirtokain folyó nagyvonalú, nemzetközi kapcsolatokkal is járó vadgazdálkodás és vadászat1. Ugyanis alkotó életvitele kényszeréből következett, hogy autodidakta módon könnyen és gyorsan még néhány más nyelvet sajátított el szóban és írásban. Öt nyelven levelezett és publikált- szláv, angol és latin nyelveken olvasott szótárral vagy anélkül. Felnőtt korára széles látókörű, demokrata européerré vált, messze elkerülte a társadalmi vagy nemzeti okokból folytatandó vitákat és harcokat. De még mielőtt benőhetett volna a feje lágya, egész ifjúkora ráment arra, hogy érvényesülésének lehetőségeit éppen ama nagy gazdasági válság idején keresse, amely nálunk is felszámolta és a feledés homályába száműzte a múlt szellemi értékeit, viszont nem hozott helyükre jobbakat, emberiebbeket. Sőt! Azután a nagyhatalmak alibizmusa révén egy tízezreket elgázosító, vagy hontalanná tevő társadalmi rendszerből már családosán
