Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (23. évfolyam, 2005-2014)
Csóka Ede: Vőfélykönyv
Vofelykonyv Isten s ember elott hiven beszamoljunk. Most a hegedunek nemuljon zengese, A sarkantyuknak is szunjon a penge'se, Mert bucsuzasomnak most leszen kezdese, Legyunk csendessegben mig leszen vegzese. A matka bucsuzik e'des szidditol, Szlvbol szeretett jo testvereitol. Szolana, de nem tud, latom az arcarol, En tehat elmondom mit elmeje gondol Zeng bucsiizb szavam, hullanak konnyeim, Mert toletek vdlok draga,jo szuleim. Fenseges Uristen, vildg teremtoje Harmatkent hintsd az aldasodfejukre, Kik altal szulettem es felnevelkedtem, Bennitkjoban s rosszban eros tdmaszt nyertem. Hosszu az en utam melyen most indulok, Azert oh Istenem tehozzad fordulok. Ne hagyj el kerlek, te legy a vezerem, Banatban vigaszom, bajban menedekem! Mert ma vdltozik at eletemnek utja Vagy sirig orbmre, vagy orbkos bura. Elobb hozzad szolok, kedves, dragaAtyam. Nezzed kbnnyeimtol mint borul el orcam. Koszonettel veszem atyai voltodat, Hogy apoltal engem kedves leanyodat. Az elet utjan Isten kiserjen tegedet, Tegye mindig szeppe oregsegedet, Az elok soraban tartsa eletedet, Frissitse mindenkor az egeszsegedet. Bocsdjtsd meg jo atyarn ha megbdntottalak, Ha akaratlanul haboritottalak. Kbszonbm atyai hu szeretetedet, Es az erettem tett gondviselesedet. Edesanyam, mikor tehozzad beszelek, A szivemben akkor nagy fajdalmat erzek. Teneked kbszbnom, hogy e fbldon elek, Es, hogy felnevelte'l halat adok neked. Orommel tbltotted be mindig valomat, Es adtal ennekem mindenfele jokat.
