Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (23. évfolyam, 2005-2014)

Miklós Péter - Žiak, David - Hulejová Sládkovičová, Veronika: Északi pocok a Csallóközben

Miklos Peter, Ziak David, Hulejova Sladkovicova Veronika A Csallokoz teriileten is leginkabb lapos elohelyek maradvanyaiban, azok parti zonajaban fordul eld, ahol foleg nad es sas alkotja a novenyzet tul­­nyomo reszet. Az eszaki pocok erzekenyen reagal a kornyezeti feltetelek ingadozasara. A populaciok fennmaradasa szempontjabol alapveto a teriilet megfelelo viz­­ellatottsaga. Az elohely elegtelen vizellatasa fokozott feltoltodeshez, vagy szel­­soseges esetekben a teriilet kiszaradasahoz vezethet. Drasztikus atalakulast okoz azonban az elohely tartosan magas vizborftasa is, mely a sasos foltok ki­­ritkulasat, kedvezotlen atalakulasat okozhatja (Gubanyi 2007, Gubanyi et al. 2009). Ezeknek a folyamatoknak a kovetkezmenye, hogy az elohelyek beszu­­kiilnek, fragmentalodnak, majd teljesen megszunnek. Az elofordulasi helyek szambeli csokkenese es nagymerteku elszigetelodese a legfobb veszelyezteto tenyezoi az eszaki pocok fennmaradasanak. Az ember a taj vizdinamikajat el­­sosorban melioracios aktivitasaival valtoztatja - szerteagazo vi'zelvezeto csa­­tornarendszerek kiepitese, nedves retek felszantasa, lapok lecsapolasa stb. Ezek a tenyezok negativ kihatassal vannak a termeszetes vizrendszerre. A meliora­­cio a Csallokozben is fontos tenyezoje az eszaki pocok elohelydegradacioja­­nak es teriiletvesztesenek. A beszukiilo elohelyek elszigetelodese megfeleld okofolyosdk hianyaban gyorsan novekszik. A teriiletvesztes es a fokozodd fragmentalodas merteke visszafordithatatlan folyamatokhoz vezethet, melyek kisebb allomanyu pocokpopulaciok kihalasat eredmenyezhetik. Koszonetnyilvanitas A munka a Microtus LIFE08/NAT/SK/000239 projekt tamogatasaval jott letre. Irodalom AmbrosM. 2010. Hrabos severskypanonsky (Microtus oeconomus mehelyi): his­toric! objavenia a vyskumu na Slovensku. Ochranaprirody, 26: 9-18. DudichA., Lysy J., StollmannA. 1985. Sucasnepoznatky o rozsireni drobnych zemnych cicavcov (Insectivora, Rodentia) juznej casti Podunajskej mziny. Spravodaj Oblastneho podunajskeho muzea v Komarne, Prirodne vedy, 5: 157-186. Ehik G. 1928. Nehany adat Magyarorszag emlosfaunajanak ismeretehez. An­­nales Musei National! Hungaricae 15:195-203. Feriancova-Masarova Z., Hanak V. 1965. Stavovce Slovenska IV. Cicavce. Vy­­davatel'stvo Slovenskej akademie vied, Bratislava. 332pp. Greschik J. 1910. Hazai ragadozo madaraink gyomor- es kopettartalom-vizs­­gdlata. Aquila 17:168-179.

Next

/
Oldalképek
Tartalom