Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)
Szerencsés Magdolna: Nyékvárkony község külterületének földrajzi nevei (részlet)
51. Ordító dűlő Köralakú lápszigetröl van szó, közepén keményebb a talaj. A középső részt válé-domb-nak nevezték, vagyis ez a domb elvált a környezetétől, a laposoktól. A víz sodrása lerakta a hordalékot és így a válé - domb egy kis szigetet képezett. A legenda szerint 1848-ban, amikor bejöttek az osztrák-németek, a falu lakossága ide menekült. Körös-körül pedig víz volt mindenütt. A katonák csak a faluba mentek. Bizonyos idő elteltével egy személy a csoportból kiment körülnézni, és amikor elmúlt a veszély, „beordított”, hogy vissza lehet térni a faluba. Rudi bácsi mesélte: 1926-ban sok víz volt, de minden lápban volt út, ahova lépni lehetett, és ez megtartotta az ember súlyát. Ezeken a területeken nehéz volt a marhák őrzése is. A gabonát pedig teknőben hordták ki a dűlőről. Az egyiken is termett néhány kereszt, a másik területen is néhány kereszt. Kisebb, darabka földeken termett a gabona. Keresztnek nevezték a dűlőről kihordott gabonakévéket. Az elnevezés onnét van, hogy a kévéket kereszt alakban rakták le. Több helyen a kereszt elnevezés helyett a hetest használták. A kereszt 18 kévéből állt, 17 kéve, a 18. kéve volt az ún. pap-kéve. Ez volt a pap jussa. Mivel a terület lápos, mocsaras volt, sok esetben a pásztor tehén hátára ült és így jutottak be a dűlő belsejébe, ahol gazdagabb volt a növényzet az állatok számára. 52. Kenderes Állítólag kender termesztése történt ezen a dűlőn. 53. Sebes-ág Folyóvízre, vízfolyásra utal, melynek a folyása bizonyára gyors volt.
