Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)
Szerencsés Magdolna: Nyékvárkony község külterületének földrajzi nevei (részlet)
boszorkányságok idejéből származó per fő alanya a nyéki Nagy Kata, másnéven Fúró Kata, aki abban az időben „nyéki boszorkány hírében állt”. A három fiatal ember az eredeti jegyzőkönyv szerint a következőket mondta: „Sissára néző vesszős erdőben menvén kötnyi való vesszőknek szedegetésére nézve e tanúk - (azonban nem láttuk!) a szántóföldek között valami csudálatos állatot láttunk ... közelebb mentenek hozzája, s akkor az csudálatos állat asszonyfigurát és ábrázatot mutatott ...” A Felső sísára dűlő egy részét Süli sísárá-nak is nevezték. A Süli sísára tulajdonosa egy bizonyos Süli zsidó volt, aki Lidértejedben lakott. Területének egy része benyúlt a Felső sísára dűlőbe. A „sísára” megnevezés lehet a sásról is, ugyanis a sás olyan helyen maradt meg, ahol nyáron is víz volt. Dunaszerdahelyről indulva Nyék irányába elmegyünk a főúton álló Sísárai kanális mellett, ahol a kanális partján ma is zöldell a nád. Valamikor ezen a területen sok szárcsa élt, ennek a madárnak hatalmas csapatai gyűltek össze a sás, nádasok szélén. Míg a Felső sísára dűlőn birtokok (földek) voltak, az Alsó sísára dűlőn rétek. A földek és a rétek más-más parcellaszám alatt voltak nyilvántartva. 4. Felső forrád dűlő Fölső forrád dűlő 5. Alsó forrád dűlő Sísárát elhagyva (a mostani főút jobb oldalán) húzódik Felső forrád dűlő területe. A forrád egy részét Bánfürdi-nek nevezik. Mint tudjuk, a régi Magyarországon a „bán” közjogi méltóság volt. Feltételezhető, hogy itt is élt ilyen személy, akiről az elnevezés történt. Az Felső forráddal szemben az Alsó forrád területe helyezkedik el. 6. Kerek-tó Az Alsó forráddal szinte párhuzamosan húzódik (beljebb, Nyék határába). A nevét az itt lévő „kerek formájú tóról” kapta. Szép jegenyefák voltak ezen a területen, sőt homokbánya is működött itt rövid ideig. A területet mára feitöltötték, felszántották. Rudi bácsi mesélte: A Kerek-tóban alacsony nádas volt és a nyári, száraz időszakban, mint gyerekek „bújkálósdit” játszottak. Az ő gyermekkorában víz a tóban már nem volt, viszont a tónak az volt a nyoma, hogy nád volt a helyén.
