Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)

Szalay Piroska: Dunaszerdahely földrajzi nevei

lakóház létezett. A házcsoportoknak nyitott udvara volt. Lakóinak száma 1851-ben 596 fő, ebből 297 izraelita.

Elötejed községet a közepén elterülő, rétnek használt beépítetlen terület miatt a lakosság gyakorlatilag két néven említette: az úgynevezett Elő- és Hátsó-Tejed. A Hátsó-Tejedet Bazsó nevű lakóiról Bazsó-Tejed néven is ismerték. A település a víztoronyig terjedt. Hozzátartozott a Gabonapiac délkeleti házsora, a régi vágóhíd, a Büschitz-féle fatelep, az ún. Téglaház és a régi tejedi temető környéke. Lakóinak száma 1851-ben 322 fő, ebből 75 izraelita.

A fent említett községek a múlt század elejéig kis területűek voltak. A népesség szaporodásával párhuzamosan terjeszkedtek a községek is. Szerdahely és Újfalu községek területének nagyobb részét a nagybirtok tette ki.

1861-ben „Dunaszerdahely mezőváros” néven közigazgatásilag egyesítették. Az egyesítés 1861. január 16-án tartott községi közgyűlésen történt.

1960-ban Dunaszerdahelyhez csatolták Sikabony községet is.,, Sikabony, az Alsó-Csallóközben fekvő magyar kisközség, 123 házzal és 750, nagyobbrészt rám. kath. vallásit lakossal. Ősi neve Csukárabony volt, és elönevét a Csukár családtól vette. A XIII. században Abonychuka néven is említve találjuk. 1240-ben három Abony fordul elő Pozsony vár tartozékaként, később azután már Csukár-Kis- és Csukár-Nagy- Abony.

1306-ban egyik birtokosa Neeth fia. Később a Pókatelkieket találjuk itt. 1380-ban I. Lajos király Pókatelki Miklós fia Jakabot és testvéreit iktattatja be. 1549-ben Sikabonyi Hanga Gergelynek is van itt része. Később birtokosai a Pálffyak, a Baltazziak és Batthyányiak, és ma a gróf Pálffy szeniorátusnak, özv. Batthyány Józsefné grófnőnek és Vermes Péternek van itt nagyobb birtoka. A községben három régi nemesi kúria és úrilak van. Az egyik jelenleg Csatay Gyuláé, s ezt a Gálfyak építették. A másik Vermes Péteré, és ezt a 60-as (1860-as, V. F.) években Krascsenics Ferenc építtette. A harmadik Matis Kálmáné, ezt ifi. Matis Antal 1884-ben építtette. A múlt század vége felé czementlap-gyár is volt a községben, mely azonban 1901- ben leégett. A községnek nincsen temploma. Ide tartoznak Csódfa, Sárkány, Topos és Rém puszták, melyek közül az utóbbi 1513-ban Reén néven az óbudai apáczák birtokaként 6 portával szerepel. A község postája, távírója és vasúti állomása Dunaszerdahely. ”

Adatközlőim szerint a községben a két háború között bokszgyár is működött (Smólpaszta), de az üzemről több információt sajnos nem sikerült összegyűjteni. (A Paschusz család tulajdonát képezte.) 1 Dr. Borovszky Samu: Pozsony vármegye, Budapest, Apollo Irodalmi Társaság