Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (21. évfolyam, 1999)
Varga Ágnes: A Nagy- és Kis-Duna víznevei a dunaszerdahelyi járásban (részlet)
mos régi Duna-ág, ér megszűnt, helyükbe csatornákat építettek, amelyek a talajvíz összegyűjtésére szolgáltak.1 1 v. ö.: Alexay Zoltán: Változó Szigetköz. Hazánk Könyvkiadó, Győr, 1997, 23-30. 2 v. ö.: Beys - Bős (szerk. Végh Ferenc). Bős Község Önkormányzata, 1998, 34-37. 3 Zárások = keresztirányú kövezések; feladatuk a víz visszatartása volt; csak a középvíznél nagyobb vízállás esetén jutott át rajtuk a víz; néhol lebetonozták a tetejét, ebben az esetben fogatok, szekerek is közlekedhettek rajtuk. A munkálatok megkezdését Ordódy Pál közmunka- és közlekedésügyi miniszter rendelte el az 1885. évi VIII. t. c.-ben. A terveket Bodoki Lajos vízimémök, miniszteri tanácsos készítette el. A Duna Dévénytől Dunaradványig terjedő szakaszának szabályozására 34 millió koronát irányoztak elő. A szabályozás célja a sokmedrű, szeszélyes vízfolyás helyett egy egységes meder kialakítása volt, amely alkalmas a hordalék és ajég elvezetésére, ugyanakkor a hajózás feltételeit is megteremti. A munkálatok a bős-szapi szakaszon kezdődtek meg, ezt követte a gútori-somorjai-nagybodaki, körtvélyes-vajka-sülyi és a dévény-pozsony-gaiczi Duna-szakaszok átalakítása. A szabályozást 1896-ban fejezték be, de még ezután is gyakran előfordult, hogy apály idején zátonyra futott egy-egy vontató gőzös, s ilyenkor hosszú ideig vesztegelni kényszerült.“ Ezért 1899-ben már el is kezdték az ún. kisvízi szabályozást. Ez azt jelentette, hogy a szélesebb medreket kősarkantyúkkal leszűkítették. Ezáltal felgyorsult a víz folyása és a lerakódás csökkent. A mellékágakat ún. zárásokkal1 2 3 választották el a főágtól. A folyamszabályozás mellett árvízmentesítő és belvízrendező munkálatokat is végeztek. A Szigetköz Ármentesítö Társulat 1893-95 ben minteg 60 km hosszú védőgátat épített a Nagy-Duna jobb partján. A földműveseknek nagy gondokat okozó belvizek elvezetésére kiépült az egész térséget behálózó csatornarendszer. Az 1900-as évek elején ezeken a csatornákon szivattyútelepeket és zsilipeket építettek, amelyek szükség szerint szabályozták a víz mennyiségét. A 19. század második felétől kezdődő szabályozási munkálatok nagy mértékben átalakították az egész Csallóköz arculatát, és mai vízrendszerének kialakulására is jelentősen kihatottak.
