Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (20. évfolyam, 1996)

Bevilagua Olga: Csipkeverő szakkör a Csallóközi Múzeumban

művészeti vásárt, gyermeknapi táncházat, bábkészítést az óvónők számá­ra, hogy csak néhányat soroljak fel. Különleges alkalmam adódott 1992-ben, amikor a húsvéti vásár a­­nyagának megszervezése folyamán megismerkedtem egy dunaszerdahe­­lyi nyugdíjas házaspárral, akik csipkeveréssel foglalkoznak. Az első ta­lálkozás után hamarosan megbeszéltük, hogyan lehetne ezt a szép, na­gyon értékes és nagyon munkaigényes kézimunkát bemutatni az érdek­lődőknek. A csipkeverö szakkör munkájáról A szakköri tevékenység elemzését két részre1 osztottam fel. Az első részben ismerkedjünk meg közelebbről a Jedlička házaspárral, akik a szakmai oktatást végezték és a résztvevőket a csipkeverés fortélyaival ismertették meg. Jedlička Zsuzsanna és férje, František (Feri bácsi), dunaszerdahelyi lakosok, ma már nyugdíjasok. Mindkettőjükben nagy az érdeklődés és a vonzalom a szép iránt, szeretik a képzőművészetet, a kézimunkákat és mindketten dolgoznak is vele-. Zsuzsa néni a kötés, a horgolás, a hímzés mellett titokban már nagyon régen szeretett volna megtanulni csipkét verni. Feri bácsit a festészet is érdekli, leggyakrabban olajfestékkel fest, de; a műszaki rajzolást is bravúrosan elsajátította (hosszú ideig a szak­mája is volt). Huszonöt évvel ezelőtt a véletlen szerencse folytán rábukkantak a Hét c. folyóiratban a csipkeverés technikáját ismertető cikksorozatra, így kezdték el a tanulást. így készül a csipke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom