Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (20. évfolyam, 1996)
Stollmann András: Csallóközi gólyakutatások
rányíag magas. A többévi átlag fészkekként átlagban három fiókát tesz ki. Vannak persze bő és ínséges évek gólyáink életében. Pozitív adottságok mellett nem ritka az 5 sőt nagynéha 6 gólyafióka sikeres felnevelése. Az utóbbit Bősön két esetben 1956-ban, majd Csiliznyáradon 1988- ban észleltük. A csallóközi gólyapopuláció további sorsa a térség természeti a dottságától az alkalmazott mezőgazdasági technológiától s az ember tájátalakító tevékenységétől függ. A fehérgólya aránylag jól tud adaptálódni, de ez a tehetsége is véges. Van egy határ, amikor kénytelen feladni szülőföldjét és keresni más alkalmas hazát. Ha a pesszimista Petőfit idéznénk akkor: . . megy a gólya már. hideg neki ez a határ!“ Amennyiben az optimista Tompa Mihályt hívjuk segítségül, akkor: „Megenyhült a lég, vidul a határ, s te újra itt vagy jó gólyamadár!“ Maradjunk tehát abban a reményben, hogy adva lesz még soká gyönyörködnünk népszerű és méltóságteljes madarunkban, mely nélkül a Csallóközben bizony hiányozna egy eredeti szükséges vonás — ősi bélyeg. Postscriptum: Kettős kötelesség késztetett a fenti sorok megírására. Éspedig a biológiai értékek a fehér gólya példáján való nyilvántartása és a természettudományi helytörténet ápolása, melyet az évek folyamán oly sikeresen képviselt a Csallóközi Múzeum Híradójának húsz évfolyama. Irodalom Binder P., 1982: Bocian biely (Ciconia ciconia) v okresoch Dunajská Streda a Ko márno. Správy Slovenskej zoologickej spoločnosti SAV 9:34—35. Grossinger J., 1793: Universa Historica Regni Hungáriáé. II. Ornithologiia. Posoniii et Comaromii. Pomíchal R., 1984: Súčasné rozšírenie bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okrese Dunajská Streda. Spravodaj Žitnoostrovského múzea 8:52 — 61. Schenk J., 1913: Jelentés a M. Kir. Ornithológiaí Központ 1913 évi madárjelöléséről. Aquila 20:434—469. Stollmann A., 1954: Der Bestand dér Weissen Storches im Donaugebiet zwischen Bratislava und Štúrovo 1953. Vogelwarte 17:43. Stollmann A., 1964: Príspevok k rozšírení bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Slovensku v r. 1958. Zborník Východoslovenského múzea 5 A:121—130. Stollmann A., 1971: Boc’an biely (Ciconia ciconia) na Slovensku v r. 1968. Čes koslovenská ochrana prírody 12:143 —178. Stollmann A., 1976: The White Stork (Ciconia ciconia) in Slovakia iin th.e year 1974. Biológia 31:861—867. Stollmann A., 1987: Chorológia bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Slovensku. Ochrana prírody 8:9 —42. Stollmann A., 1990: Populačná dynamika bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. Zborník referátov z odborného seminára „Ciconia 88“, p. 46—53. Szabadi J., 1972: A Csallóköz természeti képe. Bratislava Jegyzetek 1. Meyerpeck W., 1594: Vera et accurata Descriptio Insulae Comariensis in Ungaria. 2. Miíkovínyi S.., 1742: Mappa modernum situm, Meandros et Alveos Danubii ad Posonium exhibens. 3. L. F. Maírslli (1726) szerint a 18-ik században a daru és a pelikán még költött. Hegymeghy szerint a batla (Plegadis falcinellus) a 19-ik század végén Komárom térségében költött. Lásd Keve A., 1969: Das Vogelleben dér Mittleren Donau (Budapest) munkájában! 4. A századfordulóig rendszeresen költött a Csallóközben (Chernél I., 1899: Magyarország madarai).
