Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (20. évfolyam, 1996)
Presinszky Lajos: A dunavajkai templom és egyházközség vázlatos története
szerettünk volna látni. ... A nagyobb, újabb tudományos müvek idáig még nem hatottak . . Valószínűsíthetem, hogy Ipolyi Arnold nem éppen hízelgő megállapítása nem vonatkoztatható a vajkai plébániára, mert Ludvik Gusztáv plébános 1861-ben összeállított vajkai plébániakönyvjegyzékében 456 tételben sorolja fel a könyvtárban található könyveket. Mivel néhány könyv több kötetből is állt, így feltételezhetjük, hogy a könyvtárban 500 drb. könyv volt. A keszölcési kápolna alapító okirata Mint ismeretes a történelmi Magyarország egyes részein, így a Csallóközben is 1831-ben kolerajárvány pusztított. A kolerában elpusztultak emlékére számos településen emeltek emlékoszlopot, vagy köztéri szobrot. A keszölcésiek ekkor tettek fogadalmat a kápolna megépítésére, s 1832-ben célirányos alapítványt hoztak létre. A kápolna megépítésére csak 1898-ban került sor. Sebők Ferenc vajkai plébános rendszeres és hozzáértő levéltári kuttatásai során fennmaradt kéziratából ismerjük a keszölcési kápolnaépítés történetét. Az alapítvány szövege egyben kordokumentum is, ezért eredetiben adjuk közre: „Az Atyának és Fiúnak és Szent Lélek Istennek nevében. Ammen ! Mi alább meghivattak Nemes Keszölczésy Helység Birtokosi és Lakósi adjuk tudtokra mind azoknak akiknek illik vagyis jövendőben fog ezen dolog illetni, hogy az 1831-ik esztendei szeptember holnapnak negyedig napján az egész Helység lakosai Istenhez való buzgó és ájtatosságból az veszedelmes döghalálnak eltávoztatására azon Szűz Szent Rozáliát választottuk Pátronusul és kértük, hogy ezen mostani nagy szükségünkben légyen Patronánk és kérje mi érettünk az Telles Szent FIáromságot, hogy e mostani szükségünkben szánynyon megh bennünket, az megérdemlett büntetéseit és reánk bocsájtott ostorit távoztassa el tőlünk. Mi is Keszölczésnek birtokosi és lakősi valljuk és bizonyítjuk, hogy mink mindnyájan és mindenkor, míg Keszölczés helység fönn fog állani, minden benne lakosaival az szűz szent Rozália napját valóságos üllő ünnepnek fogjuk szentelni és buzgón mint igaz keresztény hívek megtartani és be is tellesíteni, melyre minnyájan magunkat és utánunk való maradékainkat szorossan kötelezzük. Kik pedig ezen egygyességünket és végzésünket valaha fölbontják és meg nem tartják, az Nemes Helység végzésiből 10 fr. azaz tíz forintokkal fognak megbíintetődni, mely tíz forintoknak fele részit adjuk szent misékre, fele része pedig az templom szükségére fordítiatik. Újabban arra is kötelezzük magunkat és maradékainkat, hogy minden esztendőben szűz szent Rozália tiszteletire az veszedelmes nyavala eltávoztatásáért, az napon mellyen megesik az helység lakosai ünnepet ülnek. Egy öreg misére való pénzt az vajkai plébános úrnak adassák és így kis misére azon az napon az megholt hívek lelkeiért szolgáltassák. Amely mise pénzeknek beszedésére mindenkor köteleztetik az nemes helység hadnagya tudósítani egy héttel előbb az helységben, és ki mit jószántából adand, köteles bészedni, ha pedig többre találna menni azon öszve szedett pénzek, akkor az fölit a megholt hívek lelkeiért kiosztani, ha pedigben annyi be nem jött, az helység kasszájából kipótolni köteles lészen.
