Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (20. évfolyam, 1996)
Presinszky Lajos: A dunavajkai templom és egyházközség vázlatos története
Presinszky Lajos A dunavajkai templom és egyházközség vázlatos története A vajkai (az egykor Dunavajkaj plébánia a legrégibb egyházközségek közé tartozik az egész Csallóközben. Már III. Béla király 1186-ban megerősíti az esztergomi érsekek által Vajka mezővárosának adományozott kiváltságokat. A megsárgult iratokból tudjuk, hogy a kezdet kezdetén a vajkai plébános Szentgyörgyuron lakott. Az ősrégi Szentgyörgyuri templom a mai szentantali (ma Bacsfa falurésze) templom mellett levő kálvária domb helyén volt. Az ősi templomról hiteles följegyzésekkel ezidáig nem rendelkezünk. Pázmány Péter 1629-ben Vajkát a régi plébániák között említi. Tudjuk, hogy Mátyás nevű Szentgyörgyúri plébános, aki Vajkán is ellátta az egyházi szertartásokat, 1369-ben Vancsó János vajka illetőségű lakos végrendeletében van feltüntetve. Mai ismereteink szerint ő volt az első plébános akiről följegyzés maradt. A templomot 1755-ben kezdték bővíteni és 1772-ben kapta azt a formáját, ahogy az 1781-ben tartott Batthyányi Canonica Visitatio (egyházlátogatás, az egyházközség rendszeres meglátogatása a püspök vagy annak megbízottja részéről) idején állt. A vajkai templom mostani alakját 1812-ben kapta. A zimányi féle Canonica Visitatio szerint 1795-ben kezdték építeni és 1812-ben fejezték be, s május 24-én szentelte föl Rauscher Miklós püspök. Sebök Ferenc följegyzéseiből tudjuk, hogy: „ . . . ennek, vagyis a templom fölszentelésének emlékére van Szentháromság vasárnapján az úgynevezett tavaszi kis búcsú“. A másfél évtizednél is tovább tartó templomépítés, illetve az 1772- ben kapott forma átépítése és egyben a templom kibővítése (nagyobbítása) jelentős anyagi terhet jelentett az egyházközség részére. Az orgonával együtt 5 563 forintba került. Sebők Ferenc plébános utólagos számításai alapján a templomátépítésre fordított összeg 5 893 forint 87 krajcárt tett ki, Kubik István akkori plébános (1812) szerint „ . . . úgy szólván teljesen a perselypénzből fedezték . . .“ a templomépítés költségeit. Sebők Ferenc még látta a plébánia irattárában a kegyuraságnak azon határozatát „ . . . amelyben hálás köszönetüket fejezik ki plébánosuknak, aki ezt a hatalmas szép templomot a kegyuraság minden nagyobb megterhelése nélkül fölépítette.“ Minden jel arra utal, hogy a templom tornya is 1812-ben kapta a ma is ismert formáját, mert a vajkai templomnak 1772-ben „ . . . téglából épült piramis alakú tornya volt . . írja Sebök Ferenc, majd folytatja „ . . . hasonlóan a ma is látható árpádkori Csallóközcsütörtöki temploméhoz, vagy a Somorjai református templom tornyához.“ II. József császár több más rendházzal együtt a szentantali ferencesek rendjét is feloszlatta. A rend feloszlatását követően a vajkai plébániához csatolták Tárnok, Nagyszarva és Bacsfa településeket is. A rend újraindítását követően a vajkai egyházközséget (plébános) megillető juttatások közötti arányos elosztása is megváltozott. Visszaállt a régi rend és az egyházközséget-plébánost Vajka, Doborgaz és Keszölcés település
