Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)
Stollmann András: Csiba Lajos "lőjegyzéke"
Stullniann András Csiba Lajos „lőjegyzéke” Csiba Lajos (1901—1966) egyéniségére jellemző, hogy részt vállalt Somorja közügyeiben. A harmincas években mint ismeretes ügyvezető titkára volt a „Csallóközi Múzeum Egyesület“-nek. Ugyancsak aktívan szerepelt a vadászat terén. Erre utal „Somorja és Vidéke“ c. hetilap 1935. április 20-i számában megjelent cikke a „Somorjai Vadászati Védegylet“ célkitűzéseiről. Csiba kedvtelésből tüzetesen vizsgálta Felső-Csallóköz néprajzát.1 Mint amatőr ornitológus kiváló munkássága révén bekerült Gebhardt „Die Ornithologen Mitteleuropas“ c. bibliográfiába. 2 A sokoldalú Csiba Lajos rendszeresen vezette vadásznaplóját, így személyes vonatkozásban ugyancsak részletes bepillantást nyerhetünk egy mezőgazdász lelkivilágába, cselekedeteibe az adott kor jellemzőibe. Az utókorra megmaradt úgynevezett „Második vadásznaplóját“ 1942. szeptember 17-én kezdte írni. Utolsó bejegyzése 1944 április 23? Ezzel a dátummal valószínűleg le1 is zárult a gazdag és eredményes vadászmúltja. A front átvonulása, majd önkéntes áttelepülése után a Szigetközben már csak az ornitológiának szentelte, hátralévő éveit? Csiba Lajos területileg lakhelye — Tejfalu — környékén vadászott, de rokoni kapcsolatai révén rendszeresen átjárt Duna-Kiliti térségébe. Ezt akkoriban elősegítette a Körtvélyes-Dunakiliti között rendszeresített folyami átkelőhely, a „propeller“. Kivéve a Szenc-környéki nagyborsai, királyfai stráfvadászatokat, Csiba Lajos naplójában leggyakrabban Somorja, Gútor, Csölösztő, Vajka, Nagyszarva, Sárosfa stb., tehát Felső Csallóköz szerepel. Csatolt lőjegyzéke, mely 28 év (1916—1944) összesítését, 7821 „vad“ elejtését tartalmazza, igen fontos adatbázis. Zoológus szemmel vizsgálva a kimutatást, legszembetűnőbb a „teríték“ fajgazdagsága, hiszen 12 emlőst és 54 madarat tartalmaz. Mindez arra utal, hogy Csiba Lajos vadászfegyverét Felsö-Csallóköz állatvilágának dokumentálására is használta, nem utolsó sorban a néhai somorjai „Csallóközi Múzeum“ anyagának gyarapítására. Az elejtett emlősök közül manapság egyedül csak a vaddisznót hiányolhatjuk, ez azonban akkortájt nem volt honos a térségben. A stráfvadászatokon elejtett nagyszámú mezeinyúl zsákmány (2312 pl.) viszont arra utal, hogy a vidék ugyancsak gazdag volt apróvadban. Erre utal az elejtett foglyok példányszáma is (2871 pl.), ami mai szemmel meghökkentő, szinte felmérhetetlen mennyiség. Csiba Lajos lőjegyzéke egész sor madártani érdekességet is tartalmaz. Sajnálatos azonban, hogy közelebbi adatok, nevezetesen az elejtés helye és ideje nélkül. Megemlítendők a túzok, haris, ugartyúk, aranylile, szalakóta, kék galamb, bölömbika, kerecsensólyom, vándorsólyom, kisülik, bütykös ásólúd stb. dokumentálása. Összegezve Csiba Lajos lőjegyzéke egy kor (1916—1944) vadgazdagságát tükrözi Felső-Csallóközi viszonylatban. Fontosnak vélem mint kordokumentumot az utókor számára publikálni, illetve közkinccsé tenni. Jegyzetek 1. Csiba L-, 1938: Három mese. Tátra (Bratislava) 2 (4):124—127 Stollmann A., 1990: Felsőcsallóközi történetek Csiba Lajos gyűjteményéből. Múzeumi Híradó (Dunaszerdahely), 14:37—47. 2. Gebhardt L., 1980: Die Ornithologen Mitteleuropas. Band 4. In: Journal für Ornithologie — Sonderheft, p. 15. 3. Motesíky A., 1994: Ajándék az utókornak. A Hét 1994 (2). 4. Stollmann À., 1995: Csiba Lajos ornitológus tojásgyűjteménye. Iuxta danubium 11.
