Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)

Kaprálik Zsuzsanna: Előtanulmány az "Ezüstgombok a Csallóközi Múzeum gyűjteményében" c. dolgozathoz

szerint a jobbágyság, a polgárság szegényebb rétegei, valamint a városi szegénység ezüstékszert nem viselhetett. Ezek ruháikon csupón ón-, cin-, ill. rézgombokat viselhettek.11 Az ezüstgombok a városi kézművesek és a falusi lakosság gazdagabb rétegei közé először a 18. század közepén jutnak.12 A népi rétegek viseletébe a feudális megkötöttségek megszűnésével a 19. században a nemesi és a polgári viseletekböl átvett egyes ruhadarabok segítségével kerülnek.13

A népviseleti darabokon az ezüstgombok először nem önállóan, hanem az előttük használatos csatok és kapcsok mellett jelennek meg.1'1 Elsősorban a férfi posztóruhadarabokra voltak jellemzőek. A nép körében is a vagyon, a rang, a méltóság megjelölésére szolgáltak. Sok esetben az ezüstgombok, főleg a női viseleteken, csak a 20. században szorították ki teljesen az előttük használatos, a ruha zárását biztosító kapcsokat.15

Ezüstgombot a nép leginkább felső ruházatán viselt — a különböző szabású kabátokon, mentéken, bundákon, mellényeken. A legfelsőbb ruhadarabokon viselték a legnagyobb és legdíszesebb, az alatta lévő ruhadarabokon (mellény) az apróbb gonbokat. A gombolásra leginkább a gömbölyded gombokat, díszítésre felezett vagy lapos gombokat használtak."1 Az, hogy milyen alakú, díszítésű, ill. nagyságú gombot választottak, nemcsak a divattól és a helyi szokásoktól, hanem a viselő anyagi és társadalmi helyzetétől is függött. A fiatalabbak, valamint a vagyonosabbak díszesebb, nagyobb gombokat, az idősebbek vagy a kevésbé vagyonosak kisebb, egyszerűbb gombokat viseltek.17

írott és íratlan törvények szabályozták az egyes szociális rétegek gombviselési szokásait. Ezek a szabályok szigorúan betartattak, ill a szabályok be nem tartóit szigorúan büntették.|s Az egyik ilyen nemű adat épp a mi vidékünkről való. „A Csallóközben csak a református jógazdák gazdacéhének és legénycéhének tagjai viselhettek ezüstgombos ünneplőt. Somorján, aki rendszabályaik ellen vétett, azt kiközösítették, és nem viselhetett többé ilyen ruhát, nyilvánosan levették ezüstgombjait.“1"

Az ezüstgombok mivel vagyont képviseltek, öröklődtek. Gyakran a ruhadarab értékének ötszörösét tették ki.20 Fél Edit gyűjtéséből tudjuk, hogy a komáromi családokban a 20. század közepén is még ereklyeként őrizték és örökítették a különben már nem használatos ezüstgombokat.21 Az örökítéssel magyarázható, hogy még a 20. század eleji népviseleti darabokon is gyakran találhatók múlt század eleji ötvösmukák.22

A gombokat a karikánál (fülnél) fogva varrták a ruhára, de gyakran szíj vagy fonal segítségével erősítették a ruha belső oldalához. A ruha anyagát átlyukasztották, a lyukon átdugták a gombkarikát, majd az összes gombkarikán keresztülhúztak egy szíjat vagy fonalat, amit a ruha alsó és nyakrészén a ruha anyagához erősítettek.21 Ez a módszer lehetővé tette, hogy a szíj eltávolítása után a gombokat könnyen át tudják helyezni egy másik ruhadarabra. Főleg a szegényebbek folyamodtak e megoldáshoz, akiknek gyakran csak egy gombkészletük volt.24

Az ezüstgombokat — főleg a nagyünnepek előtt — lefejtették a ruháról, s házilag szappanos vízzel tisztították, vagy ötvössel tisztíttatták ki.25

A gyűjteményünkben található ezüstgombokat alakjuk szerint csoportosítom. A rendszerezésben Karol Strelec csoportosítását veszem alapul.2'1 Az egyes típusoknál az általa alkotott megnevezések magyar megfelelőjét alkalmazom.