Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)
Kaprálik Zsuzsanna: Előtanulmány "A szalma hasznosítása a csallóközi paraszti gazdaságban" c. munkához
Kaprálik Zsuzsanna Előtanulmány „A szalma hasznosítása a csallóközi paraszti gazdaságban” c. munkához A szalma azon nyersanyagok közé tartozik, amelyet a paraszti gazdaságban a legkülönféleképpen tudtak és tudnak hasznosítani. A gyékénnyel, a náddal és a vesszővel egyetemben az ún. elsődleges anyagok' közé tartozik, ezeket a növényeket ugyanis azon nyersen, ahogy megteremtek, jóformán feldolgozatlanul használtak fel. Az emberiség már ősidők óta előbb a szabadon termő fűféleségekből, vesszöfajtákból, gyökerekből, faháncsból, majd a termesztett növényi nyersanyagok közül legrégebben a gabona szárából készít különféle használati tárgyakat. Valószínűleg a fonatos munkákban elterjedt sodró, fonó és kötő technikákat a történelem előtti korszakokban ezeken az anyagokon tanulta meg és gyakorolta az emberiség.A népi anyagi kultúrában a gabonafélék közül leginkább a rozs szára, a zsúpszalma használatos, mivel az kellő hosszúságú, vékony és aránylag jól hajlítható. A rozsszalmából különböző alakú és funkcióval bíró szalmaedények — a termények és az élelmiszerek tárolására szolgáló kisebb-nagyobb tányér és tál alakú, gömbölyű és ovális, fedéllel rendelkező és fedél nélküli szalmakosarak, a kenyértészta dagasztás utáni kelesztésénél használatos gömbölyű és ovális szakajtók (vájókosarak), a kenyér tárolására alkalmas fedeles kosarak, a gabona és a hüvelyesek tárolására használatos henger-, hordó- vagy kancsóalakú fedéllel ellátott kisebb-nagyobb méretű terménytárolók-, méhkasok, stb. is készültek. Szlovákia nagyon sok területén a lakóházak és a gazdasági épületek héjazatához is a múltban zsúpszalmát használtak. A 20. század elejéig Szlovákiában a vidéki házak 60 %-át zsúptetö fedte? A szalma az egyik legjobb hővédő anyag. Nemcsak az állatok alá használták almozásra, hanem az ágyakat, az ágyban lévő szalmazsákokat is szalmával tömték ki. Télre a különböző zöldség- és gyümölcsvermeket szalmával bélelték, a gyümölcsfákat szalmakévékkel vették körül, védve őket a fagyoktól és az állatoktól. A szalmából vastag, erős köteleket is fontak. Vékony szalmafonatok összevarrásával különböző nagyságú és alakú szalmakalapok készültek.4 Az ágyak és a székek ülőkéi ugyancsak készülhettek zsúpszalma fonatból. Az egyes népszokásainknál is nagy szerepet kapott a szalma, például a karácsonyi asztalnál, a farsangi maszkoknál, kiszehajtásnál," vagy az aratási szokásoknál (aratókoszorú). Dolgozatom a szalma sokrétű felhasználhatóságának ellenére csupán a különböző szalmaedények készítési módjára, a kosárfonásra szorítkozik. A magyar köznyelv és a népnyelv egyaránt a kosárkészítés munkafolyamatát fonásnak (fon), vagy kötésnek (köt) nevezi, de ismeretes a fűz megnevezés is. Csalog Zsolt e megnevezéseket nem tartja a legmegfelelőbbeknek, mivel magát a technológiát — a nyers növényi rostok szabad kézzel (szövőszékszerű szerkezet nélkül) történő összerösítését sík lappá vagy edényalakba — nem fejezik ki? A szlovák nyelvben használatos „zosívanie“ (összevarrás) már inkább tükrözi e munkafolyamatot — az egyes szalmahurkáknak a varrószállal történő öszszeerősítését. Ugyanakkor a szlovák nyelvben is használatos a magyar
