Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (19. évfolyam, 1995)
Somorjai Johann Matthia Korabinský szemével
ba utazni, aki vissza is akar jönni a postakocsival, 3Ó forintot kell fizetnie. Ez a tarifa azonban csak az említett kézbesítő napokon érvényes, más napokon a szállításért felárat számítanak. 1771-ben az itteni születésű Andics László úr sókimérőt épített a városon kívüli sík területen, ahol évente 5—6 ezer mázsa sót mérnek lo és adnak el. A községi jövedékek évente 7000 forint körüli összeget tesznek ki. A várost erdőségek és ligetek övezik. Van itt többek között kőris-, tölgy-, éger-, rezgőnyár- és „tiendling“-fa. Ez utóbbiból van az a kis erdő, amely negyedórányi járásra van a várostól, és amelyet a helybeliek Pomlingnak neveznek. Pompás látvány a szemnek, ha a tiedling-fa gyümölcse érlelődni kezd, azért nyári időben, különösen vásár- és ünnepnapokon a város sok lakója keres itt felüdülést. Egy másik séta az ún. Jeruzsálembe visz mely Klédern (Kiliti?) faluval szemben van, a tiltott ökörlegelőn. Ezt útvesztőnek is nevezik, és negyed-, sőt félóra is kell hozzá, mire az ember az egészet bejárja. Aki azonban eltéveszti az utat, középütt a társaságtól három döngölést kap. Ennek a szokásnak az eredete ismeretlen, annyi azonban bizonyos, hogy nagyon régi somorjai hagyományt őriz. Nem messzire innen áll a Zeiss vendéglő, amely az illésházi grófi uradalomhoz tartozik. Közel a Dunához két csűr és 13 német mintára berendezett malom található, amelyek Somorjához tartoznak. A plébániatemplom ősi gótikus építmény. Ebbe a község néhány éve új főoltárt készíttetett, melyen a három ismert hegység, a Tátra, a Fátra és a Mátra van ábrázolva. A torony csúcsán rézkakas áll, amely forog a széljárás szerint. A pálosok, akiknek itt terjedelmes kolostoruk és egy rendkívüli pompás templomuk van, egyedüliek az egész országban. Alapító levelükből annyi tudható meg, hogy 1690-ben Lipót császár ajánlotta Szécsényi György érseknek e rend Magyarországon való letelepítését. Erre 1695-ben került sor, és az érsek erre a célra 30 000 forintot áldozott. VI. Károly császár 1720-ban megjelent rendeletével adja áldását a rend működésére, így az bevonulhatott Somorjára. Az egyházi beleegyezést Zeiss hercegérsek távollétében Spászai Pál fővikárius adta meg. 1721-ben a barátok engedélyt kaptak az akkori palotagróftól, Pálffy Miklóstól egy kolostor építéséhez. Az 172.31-as országgyűlés országlakosként ismerte el őket. 1732-ben Koháry István gróf 20 000 forintot hagyományozott a rendre, melyet Koháry András fizetett ki. így a szerzetesrend megengedhettei magának, hogy eddigi kápolnája helyett egy tetszetős templomot emeltessen. A kolostorépület szép nyári refektóriumában (ebédlőjében) láthatók István király, Imre herceg, VI. Károly, Ferenc császár, Mária Terézia, II. József arcmásai, valamint alapítójuknak, Szelepcsényinek és Koháry Istvánnak a képmásai. A barátok végzik a német nyelvű istentiszteletet, 1778-tól pedig ellátják a szolgálatot az elemi iskola két felsőbb osztályában is. Néhány hónapja csak [1785], hogy a szerzetesek engedélyt kaptak a húsfogyasztásra, eddig ugyanis rendi szabályaik szerint az egész évben nem ehettek mást mint halat, de ezt, és más ételeket is, csakis olívaolajjal készíthették el. A sajt, a vaj, a zsír, a tej és a tojás tiltva volt nekik. Mostantól kezdve azonban mindezeknek az ételeknek fogyasztása megengedett számukra. A város szélén található a kórház és a szent Diszmának szentelt kápolna, amely 1722-ben Terézia von Bicsay grófkisasszony, Paul fon Jeszenak udvari tanácsos és egy itteni lakos jóvoltából épült. Az evangélikusok az ún. német házban képeztek ki maguknak egy imaházat, amelyet
