Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (18. évfolyam, 1994)
Mag Gyula: Harminc éves a Csallóközi Múzeum
á járási nemzeti bizottság kulturális szakosztálya megbízásából minden krónikát fokozatosan beszállítottak a múzeumba s mind tartalmi, s mind formai szempontból leellenőrizték. A krónikák ellenőrzéséről írásbeli értékelés is készült. A kidolgozott értékeléseket — az előforduló hiányosságok kiküszöbölésére tett konkrét javaslatokkal együtt — eljuttatta a múzeum a községházára. A községi krónikák átfogó, alapos ellenőrzése során arra a következtetésre jutottunk, hogy az előforduló hiányosságok és szabálytalanságok kiküszöbölése céljából szükséges egy alapos, minden lényeges mozzanatra kiterjedő módszertani útmutatót összeállítani és kiadni a krónikaírók részére. A segédanyag kiadására 1978-ban került sor „Módszertani útmutató a krónikaíráshoz“ címmel. E kétnyelvű módszertani kiadvány közérthetően foglalja össze a krónikaírás küldetését és legfontosabb alapelveit. Hangsúlyozza, hogy a krónikának hűen és tárgyilagosan kell leírnia a település fejlődését. A 'krónikába csak a község vezetése által jóváhagyott szöveget lehet bemásolni. A múzeum — szintén a krónikaírás színvonalának javítása céljából — 1984-ben lesokszorosította és eljuttatta minden községbe [városba] a kulturális minisztérium krónikaírással kapcsolatos irányelveit. Ez a módszertani segédanyag pontosan meghatározza hogyan nézzen ki az új krónika könyv — első, második oldala és milyen személyi adatokat kell feltüntetnie a krónika vezetőjének. A következő módszertani segédanyag kiadására 1987. IV. 5-én került sor. A múzeum módszertani levél formájában közölte a községek vezetőivel és krónika íróival „A krónikaírás honorálásának egységes alapelveit“. A rendszeres módszertani látogatások és járási módszertani szemináriumok szervezése meghozta gyümölcsét. A községek egyre jobban odafigyeltek a községi krónika írására és fokozatosan csökkent a krónikát nem vezetők száma. A múzeum harmincéves fennállása alatt — 1964 és 1994 között — 662 módszertani látogatást végzett és 7 módszertani szemináriumot rendezett. Az utóbbi években — 1990-et követően — komoly figyelmet fordított a múzeum az újonnan önállósult községekre, amelyek hosszabb-rövidebb kényszerű összevonás folytán csupán 1990- ben nyerték vissza újból önállóságukat. A Dunaszerdahelyi járásban ezek a következő községek: Kisfalud, Felsővámos, Vitény, Dunatőkés, Mad, Kisudvarnok, Pódafa és Macháza, majd 1994-ben követte példájukat Keszölcés és Csenke község. A módszertani látogatások során kiderül, hogy az újonnan önállósult községek, de gyakran más községek is, — mivel sok esetben új vezetés került a községek élére — újból igénylik egy rövid, tartalmas útmutató kiadását. Ezt az igényt elégítette ki az 1993. május 8-án kiadott „Módszertani útmutató a községi krónikák vezetéséhez“ című levél, amely röviden összefoglalja a krónikaírás tudnivalóit. d) Dőrejárás 1 Néprajzi szempontból rendkívül érdekes farsangi vidám népszokás a dőrejárás, amely Felső-Csallóköz néhány községében mind a mai napig fennmaradt. A dőrejárás eredetéről, az egyes szereplők öltözékéről, a csoportban részt vevő figurákról Marczell Béla dolgozott ki rövid módszertani útmutatót, mely hathatós segítséget nyújtott e kedves népszokás későbbi felelevenítő! számára. A Csallóközi Múzeum a hetvenes évek elején fényképeken igyekezett megörökíteni egy-egy község dőre-
