Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (17. évfolyam, 1993)
Csóka Ede: Rendhagyó krónika (részlet)
Csóka Ede: Rendhagyó krónika (Részlet) Vajkaszék A Duna mellett egy természetes háromszög három csúcsán fekszik három kis falu: Vajka, Doborgaz és Keszölcés. Ez a hely valamikor lápos, zsombékos volt, ennek maradványaiban még ma is sűrűn nő a nád, gazdagon hajtanak a gyenge, aranysárga fűzfabokrok és a világoszöld jegenyék. Szeret itt a nyárfa és az akác is. Dús lombjaikban elülnek a szelek. A közeledő ember szemében valamikor három zöld virágcsokornak tűnt a három falu, melyekben a téglafalú piros cseréptetős házak között még nagyon sok volt a vesszőből font és agyaggal tapasztott falú, nád- és zsúptetős ház is. A három falu hármas egységet alkotott mindaddig, amíg az épülő vízduzzasztó gátja Keszölcést el nem választotta a másik kettőtől. A falu felét lebontották, a másik fele pedig árván kacsintgat át a magas töltésen; nehezen szokva meg az új anyaközséget, Nagvszarvát. A magas töltés miatt itt most még a Nap is hamarabb nyugszik le. Vaíkát a történetírás a Csallóköz egyik legrégibb telephelyének ismeri. ahol az érseki hűbérnökök saját szerkezetű nemesi székükben századokon át külön joghatóságot gyakoroltak. Innen mindig kész vitézek sereglettek a hadbamenő érsekek zászlói alá. A község már 1186- ban előfordul mint a pozsonyi vár tartozéka. Ez évtől kezdve mint a főpapi praediális nemesek és az érsekség főszéke szerepel. III. Bélától kapta szabadalmait, és a vármegyétől független külön törvényhatóságot alkotott egészen 1848-ig. Vaika igen sokat szenvedett a sok árvíztől. A hadi események sem kímélték, s ráadásul többször tűz is pusztította, mint 185'8-ban, amikor a házainak nagyobb része leégett. A község lakói régebben a halászaton kívül aranymosással is foglalkoztak, amiről már csak a múltat őrző írások beszélnek. Vajka érseki szék — Vajkaszék — egészen az 1848-as időkig ország volt az országban. Saját jogi állásának eredete a homályba vész de nem lehetetlen, hogy ott kell keresni a Karchász. vagy Karcsú országában, amelyhez hajdan talán az egész Felső-Csallóköz tartozott. Ez a Karchász papi fejedelem lehetett és szoros kaDCsolatban állt a fejedelemmel. Természetes, hogy a kereszténység felvételével jogai a hercegprímásra szálltak át, bár országának területe három községre zsugorodott össze: Vajka. Doborgaz és Keszölcés. De Vajkaszéknek még a múlt században is külön udvarbírája vicispánja, sőt külön nemesei is voltak, körülbelül ugyanolyan jogokkal, mint a királyi nemesek Például adót ők sem fizettek. Az adományozott birtokok után nevezték őket latin szóval praedistáknak. Ezen egyházi nemesek vagy földbirtokosok a kapott jogok és földbirtokok ellenében tartoztak a hercegprímás bandériumában a saját költségükön katonai szolgálatot teljesíteni a háborúban, azonkívül a birtokok jövedelméből az egyházi épületeket, tehát a templomot, iskolát, paplakot és a kántortanítói lakást fölépíteni és fönntartani, valamint az
