Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (16. évfolyam, 1992)
Zsigmond Tibor: A Dunaszerdahelyi Katolikus Legényegylet
A Dunaszerdahelyi Katolikus Legényegylet célja, hogy a helybéli iparos ifjakat vallási és erkölcsi alapon ösztönözze az önművelésre és a kölcsönösség, az egymásrautaltság tudatosítására, közös érdekeik megvédésére. Ennek megvalósítása három síkon folyt. Éspedig: a) Önnevelés által. Erre szolgált az egylet helyisége, ahol a tagok esténként összejöttek, és hasznos olvasmányokkal vagy társasjátékokkal töltötték zabadidejüket. E célt szolgálta a színielőadások rendzése is. A jól felszerelt színpad lehetővé tette, hogy minél gyakrabban léphessenek a nyilvánosság elé. A legényegylet egyik legsikeresebb rendezvénye az 1913. augusztus 10-én megtartott kabaréest volt, ahol Soós György az Öngyilkosjelölt című monológot adta elő. Majd a Dr. Kerekes című vígjáték került színre az egylet legkiválóbb szereplőinek, Bucher Sándornak, Kordik Istvánnak, Patassy Albertnek, Sztriba Gyulának közreműködésével. A kabarét jólsikerült mulatság követte. b) Kultúrelőadások rendezéséval. Ezek különösen Gáspáry elnök idejében voltak közkedveltek, aki felismerte a kultúrelőadások létfontosságát, és tudományos előadások szervezésével gyarapította az egylet tagjainak ismeretkörét. Csaknem minden vasárnap este tartottak ilyen célú összejövetelt, melyen a tagok nagy számban jelentek meg. A tudományos előadást, versek, szavalása és kisebb kabaré számok egészítették ki, sőt, olykor énekszámok is műsorra kerültek, hiszen az egyletnek Gáspáry elnökösködése alatt már jól megszervezett énekkara is volt. c) Vallási ténykedésekkel. Az egylet jellegét tekintve soha sem feledkezhetett meg a vallásos ténykedésről. Az egylet ünnepelnek fénypontja minden évben Szent József napjának megünneplése volt. Ez a nap ünnepe volt nemcsak az egyletnek, hanem Dunaszerdahely egész iparos társadalmának is, mert ha a megnősült tagok el is hagyták az egyletet, e napot mindig közösen ünnepelték meg. Március 19-e Dunaszerdahely látványos ünnepe volt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk az egylet szüreti mulatságairól sem, mert ennek megtartása hagyománnyá vált, melyen megjelent az egész vidék iparossága. Gyakran megesett, hogy a Kupéra, a későbbi Tükör vendéglő szűknek bizonyult. A következő évben lángba borult a világ, 1914 nyarán kitört a világháború. Ez a tény borzalommal töltötte el az emberek lelkét, bénítólag hatott mindenkire és mindenre. Ez a világégés derékba törte az egylet eddigi virágzó életét is. Fegyverbe szólította az egylet ifjúságának és az iparosságnak nagy részét is. A háború négy éve, de az azt követő évek is, megbénítottak minden munkát, az egyleti élet is megszűnt létezni. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az egyleti élet szünetelése és a berendezések gazdátlan volta miatt a háborús évek alatt az egyleti vagyon csaknem teljesen tönkrement. Évek teltek el míg az emberek elfeledték a borzalmas napokat, míg a sebek begyógyultak, s újból hiányolni kezdték az egyletet. Felmerült újból az igény, hogy életre kellene kelteni az egyletet, „ahol az iparos megérti az iparost“. Várni kellett azonban míg ehhez alkalmas vezetőt találnak. A jobb sorsra érdemes iparos ifjak ezt a vezetőt végül is megtalálták Markwarth Gábor plébános személyében, aki segítséget nyújtott az egylet újraalapításához. Az igyekezetei siker koronázta, mivel 1928. november 2-án a Dunaszerdahelyi Katolikus Legényegylet kimondotta újraéledését. Az elnöki poszt betöltésére Cseri István káplánt kérték fel.
