Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (16. évfolyam, 1992)

Zsigmond Tibor: A Dunaszerdahelyi Katolikus Legényegylet

PhDr. Zsigmond Tibor A Duna szerdahelyi Katolikus Legényegylet Történetet akartunk írni egy — nem csak régiónk szempontjából érdekes és fontos intézményről, a Dunaszerdahelyi Katolikus Legény­egyletről. Szerettük volna teljességében feleleveníteni pezsgő életét, és bemutatni példaértékű munkáját, mellyel a helybéli és a környékbéli iparosságra hatott. Szándékunk, sajnos, megmaradt szándéknak. Tény ugyanis, hogy nagyon csekély számú irat maradt fenn, s ez kevés volt ahhoz, hogy hű képet alkothassunk a legényegyletről. így csak közreadjuk az egyszerű adatokat, melyek rndelkezésünkre állnak, hogy legalább egy kis betekin­tést nyerhessünk az egylet életébe, hétköznapjaiba. A társulási szellem, az egyforma életviszonyok közt élő emberek igénye, hogy közösségekbe, egyesületekbe tömörüljenek, nemcsak je­lenkorunkra jellemző, ugyanez megfigyelhető a régi időkben is, kivált­képpen a középkorban. Különböző egyházi és világi társaságok alakul­tak, melyeknek tagjai közös vallási, gazdasági, politikai, szociális cél­jaik és érdekeik támogatására a kölcsönösség eszméje alapján szövet­keztek. Az iparosok is idejekorán felismerték, sokkal többet érnek el, ha testületekbe tömörülnek, mintha egymástól elzárkózva, szétszórtan foly­tatják munkájukat, mesterségüket. Egymásra hatva, egymástól tanulva tovább tökéletesíthetik mesterségüket, önmagukat. S nem utolsó sorban pedig hatásosabban megvédhetik érdekeiket, nagyobb részt követelhet­nek a városok és azok gazdasági életében, s mint testület könnyebben elősegíthetik iparuk felemelkedését, hatalmuk kiterjesztését. Középkorról lévén sző, s mivel tudjuk, hogy abban az időben az egyház hatása a közélet minden területére kiterjedt, s talán nem is volt, lehetett olyan megnyilvánulás, melyre ne az egyház ütötte volna rá bé­lyegét, nyilvánvaló, hogy a vallás zászlaja alatt formálódtak testüle­tekké. Az eddig elmondottak annyiban fontosak számunkra, hogy ezen tes­tületek tulajdonképpen a majdani céhek előfutárai voltak, s hogy lássuk azt a folytonosságot is, mely az újkori legényegyletek keletkezéséhez vezetett. Az ősi ipartestületekről talán még annyit meg kell említenünk, hogy tömegesen főleg német földön keletkeztek. Magyarországra is elsősor­ban idegenek hozták be, de igazában nem találtak termő talajra. A val­lásos testületek közül főleg az építötestületek virágoztak. Már a VIII. századtól kezdve a templomokat építő munkások a szintén építő és ve­zető szerzetesek buzdítására testületekbe tömörültek, melyet egyszerűen „építő kunyhónak“ neveztek el. Vezetőik egyházi férfiak voltak, kiknek szó nélkül engedelmeskedtek. A keresztény testületi szellem ápolására szolgáltak a testület ünnepei. Zászlajuk is volt, melyen védőszentjük képe díszlett. A legismertebb, legtekintélyesebb és legnagyobb építő­kunyhó a kölni volt, melynek alkotása a csodálatos kölni dóm. Az első ipartestületek tehát szervezeti felépítésükben, belső törvényeik­ben, szokásaikban egyházi jellegűek voltak, mert alapítóik és további

Next

/
Oldalképek
Tartalom