Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (14. évfolyam, 1990)

Stollmann András: Felsőcsallóközi törtönetek Csiba Lajos gyűjteményéből

tortöki bakter és csendháborításért jól leteremtetté. így tudta még a csöllei bakter, hogy milyen bolondot járattak vele a tréfás idegen utasok, akik a kocsma ablakából szemlélték a két éjjeliőr veszekedését.

(Gyűjtve Tejfalun Sághy Mihálytól)

A vajkai Flórián szobor története

A szegény vajaiakra sokminden furcsaságot ráfognak. Vajkán történt az is, hogy a Flórián szobor a templomból elszaladt a rozsba.

Flórián, mint a tűznek és víznek védőszentje, nagy kegyben állott a vajaiak előtt. Névnapjára mindig szépen kipucolták, felcicomázták a templomot.

Egy alkalommal az egyik tisztogató asszony véletlenségböl leütötte a polcról Flórián szobrát és hát az bizony össze is törött. Flórián-nap előtt történt ez a szerencsétlenség. Szegény plébánosnak sült-főtt a feje, hogy most már mit csináljon, az ünnepre már ideje sincs új szobrot beszerezni.

Végülis mentő ötlete támadt. Kiválasztott a hívei közül egy olyat, akinek arcvonásai és alakja hasonlított az eltört szoboréhoz. Magához hivatta az illetőt s megmagyarázta neki, hogy az ünnep alatt neki kell majd a polcon a szobor helyét elfoglalnia, hogy a hívek ne tudják meg a szobruk elpusztulását. Az ember kötélnek is állt és mise előtt a pap szépen felöltöztette és felállította Szen-Flórián szobra helyére, mely éppen a szószékkai szemben állt. A prédikáció alatt, ahogy az élő szoborra esett a pillantása, nem bírta visszafojtani a nevetést, mire a szobor is elr.evette magát. A vizslaszemű vénasszonyok rögtön észrevették a dolgot, s mindjárt továbbadták megfigyelésüket, aminek a vége az lett, hogy a hívek nagy haragra gyulladtak a szentségtörő ellen. Midőn az eleven szobor látta, hogy még baja lehet a dologból, megijedt, leugrott a poicról s tüstént kiszaladt a templomból. A felbőszült nép meg utána vetette magát. A szegény ipse, hogy a bőrét megmentse, kiszaladt a határba, s beugrott az első útjába kerülő rozsvetésbe, ahol úgy meglapult, hogy az üldözői nem tudták megtalálni. így menekült meg a verés elől.

De azóta' a vajkaiakon rajta maradt, hogy náluk szaladt be Flórián a rozsba.

(Gyűjtve Tejfalun, Szinger Lajostól, 1938 aug. 3-án)

A régi bakter rigmusok

A falu régi éjjeli őrségét az ún. tizedesek, később a bakterek végezték. Tekintélyük emelésére bakterdárdával voltak felszerelve, mely mielőtt használatra került volna, fel lett szentelve. A dárdáról az a néphit terjedt el, hogy midőn a tizedes éjjeli szolgálatát végezte, bárhol is érte utói a szellemek órája, az éjfél, ha dárdájával háromszoros kört írt le maga körül a levegőben, a rossz szellemek nem tudtak hozzáférni. Lássunk néhány sort a régi bakter rigmusokból:

Esti 9-re: Hallja meg a háznak ura

Kilencet ütött már az óra Dicsértessék Szent-Flórián A tűz ellen légy patrónánk.