Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (14. évfolyam, 1990)
Presinszky Lajos: A Somorjai Államilag Segélyezett Polgári fiú- és leányiskola első két évtizedének vázlatos története
tűk, s még ez évben a harmadik, a következőben pedig a negyedik leányosztályt is megnyitottuk, ezen két osztály elhelyezésére két kisebb, más célra (könyvtár és laboratórium) szánt szobát kellett elfoglalnunk, s így a negyedik fiúosztály is egy kisebb terembe szorult. Ezen hiányon némiképp segített a városi hatóság, amennyiben a tanítótestületnek a tiskolaszék által is pártolt kérelmére külön, az iskolaépület átellenében levő női munkatermet készíttetett.“ Az iskola igazgatója továbbá panaszolja, hogy az iskolának nincsen udvara, ahol a tanulók felügyelet alatt játszhatnának, esetleg a nyári hónapokban tornázhatnának. Az iskolaszék szorgalmazta a városi hatóságnál a szabadtéri játéktér és tornakert létesítését, de ez eredménytelen maradt. Az igazgatóság ugyanakkor megjegyzi: „Tornatermünk ugyan jól fel van szerelve, de a szabadgyakorlatok és tornajátékok megtartására elégtelen.“ Az iskola tanári kara azért sürgette a tornakert létesítését, mert miniszteri rendelet írta elő, hogy a tanév végén minden polgári iskolában tornaversenyt kell rendezni. A tornakert hiányát úgy pótolták, hogy a fiúk a közeli mezőre mentek testgyakorlást végezni a leányok kirándulások — séták — alkalmával végeztek a szabadban tcstgyakorlatot. Az iskolaigazgató bejegyzéséből megtudjuk, hogy „. . . télen át gondoskodtunk arról, hogy lehetőleg közel jégpálya álljon a tanulók rendelkezésére, ahol bíztatásunkra mind a fiúk, mind a lányok az általunk kijelölt napokon s a tanítótestület néhány tagja által kisérve, űzhették a korcsolyázás edző sportját.“ Jeles ünnepeken az iskola tanári kara és a tanulók ünnepséget tartottak a tornateremben, némelykor a Korona vendéglő nagytermében. A város közművelődésében aktívan vett részt a tanári kar. Évente számos műsort rendeztek, legnépszerűbb a tanulók és a tanárok dalestélye volt. A dalestély iránt mindig nagy volt az érdeklődés, tehetősebb családok a szomszédos falvakból is érkeztek. A rendezvény tiszta bevételét különböző hasznos dolgokra fordították, pl. az ifjúsági vagy az iskolai könyvtár gyarapítására, szegény tanulók megsegítésére stb. Ekkor az iskolai évet szeptember első napjaiban nyitották meg, és június végéig tartott a tanítás. A tanítási évben két hosszantartó szünet volt, az úgyneveze karácsonyi-újévi szünet és a húsvéti szünet. A szünet 10—10 napig tartott. A szünet előtt osztották ki az ún- harmadévi értesítőt, amelyet a tanulók masukkal vittek és a szünetet követő napon — szülői láttomozásával — átadtak az osztálytanítónak. A tanévet záró vizsgát június 20-tól tartották egy-egy évfolyam tanulói részére. Június végén osztották a bizonyítványt (értesítőt), a tanulók elénekelték a Te Deum-ot és a tanév végétért. A városi orvos évente kétszer vizsgálta meg a tanulókat. Az egészségügyi vizsgálat csaknem kizárólag a trachoma megbetegedés megelőzésére szorítkozott, a későbbi években a spanyolnáthára is. A tanárok körében előforduló megbetegedés esetében a többi tanár helyettesített — leggyakrabban az iskola igazgatója —, csak végső esetben vontak össze osztályokat. A tanári kar évente 12—18 tanácskozást tartott „ . . . ezeken a tananyag elvégzéséről (időszakonként) módszertani módszertani és nevelési ügyekről, a tanulók haladása és magaviseletéről stb- tettünk jelentéseket, illetve tanácskoztunk.“
