Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (13. évfolyam, 1989)

Deraj Michal: A fehér gólya (Ciconia Ciconia L.) elterjedése a Dunaszerdahely járásban az 1988-89-es években

ti magasságkülönbség 20 méter. A terület a Duna és mellékfolyói akkumulációs tevékenységével keletkezett. Geomorfológiai szempontból a szigetet felső, középső és alsó részre oszthatjuk fel.

A felső rész a legmagasabb és legszárazabb, a talajvizek mélyebbre süllyedtek (4—8 m), a folyókanyarulatok területe kicsi és az ember, valamint a szél tevékenysége által lecsiszolódtak. A középső rész jelentős mértékben fel van túrva a folyókanyarulatok által, ősholocénkori bemélyedések, ingoványok és nedves rétek találhatók itt. Itt törnek fel a felszínhez legközelebb a talajvíz szintjei, sokszor egészen a felszín fölé is. Az alsó rész kevésbé süllyedt, mint a középső, itt rossz a víz elfolyása, a talajvíz felszíne mélyebben van, mint a középső részben, de néha még így is a felszínre tör.

Az alsó részben a bemélyedéseknek nincsenek kifejlett ingoványai és nincsen annyira beborítva folyókanyarulati medrekkel sem.

Csallóköz tengelyén húzódnak az agradációs falak, ide összpontosulnak az emberi települések.

A Duna ártéri területén a monokultúrás erdők uralkodnak, melyeket nemesített nyárfák alkotják. Némely helyen fennmaradtak az ártéri erdők többé-kevésbé eredeti faösszetételű enklávéi. A sziget belsejében kialakult erdőket és kiserdőket kis részben eredeti fák, nagyobb részben nemesített nyárfák alkotják. A terület kb. 90 %-át szántóföld képezi. A szigetet vízelvezető és öntöző csatornahálózat szövi át, mely elvezeti a felszíni és a felszínre feltörő talajvizet, vagy öntözésre használják fel a vizet. A gólyáknak fő táplálkozási bázisként az eredeti életkörnyezet csak szigetszerűen maradt fenn. Az a néhány rét, mocsár, legelő és sekély folyóág, ami még van, nem tud elegendő és megfelelő táplálékot biztosítani, és ezért egyre gyakrabban figyelhetjük meg, hogy a gólyák a szántóföldeken, kertekben, erdöszéleken és más helyeken keresik fel a szerényebb élelemforrásokat.

Az évi hőmennyiség 10—11 "C között, a januári 1 és 2 nC között, a júliusi pedig 20—21 ('C között mozog. Az utolsó évtizedben fordult elő évszázadunk hat legmelegebb éve. Legmelegebb az 1988-as esztendő volt. A csapadék évi mennyisége 550—600 mm között van.

A kiterjedt meliorációs és gazdasági beavatkozások előtt Csallóköz területét főleg nedves rétek, legelők, mocsarak és réti erdők alkották. A vidéki emberek hagyományos módon éltek és gazdálkodtak, sem lehetőségeik, sem eszközeik nem voltak arra, hogy lényegesebben megváltoztassák a természeti környezetüket, amit inkább szükségleteik kielégítésére használtak fel, annak átalakítása helyett. A tudományos-műszaki forradalom, a tökéletesített termelőeszközök és a megkezdett fejlődés útja meghatározta a természeti környezet, a községek és városok fejlődését. Az antropogén nyomás megrontotta, amiről a gólyák tartós csökkenése tanúskodik. A gólyáknak alkalmazkodniuk kellett a fejlődés új feltételeihez, új élelemszerzési és fészkelési lehetőségeket kellett keresnük, ki kellett szélesíteniük tartózkodási helyüket, jobb ellenállóképességre kellett szert tenniük a külső hatásokkal szemben. Mindez azonban csökkentette sűrűségűket e tájon. A jövőben megvan a feltétele annak, hogy a gólyák szaporulata fokozatosan stabilizálódik, de csak akkor, ha a természeti, a táji és antropogén környezetet tudományos alapokon alakítjuk ki, és így olyan létfeltételek jönnek létre, melyek nemcsak az emberek életszükségleteit elégítik ki, hanem a többi élőlényét is. Ezek létezésétől függ az emberiség túlélése, további sokoldalú fejlődése.