Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (13. évfolyam, 1989)

Sándor Eleonóra: Paraszti földművelés a 20. század első felében

„nagyszógának“. Emellett járt még neki két öltöző fehérnemű és két zsák krumpli alá való föld is. 16 „És ügyi megegyeztünk akkor is (— 1922-ben. S. E. megj.J, akkor má a tizedik mé­tert adta, osztán kiszámítottuk, hány köröszt van. abbú a szalmát ügyi a gépné adtak vóna ki. Nos, mikor ahogy megkezdtük a aratást, aszongya, hát má aratnyi köll ám, aszongya, de szalmát nem adok ám. Aszonta, a Vargáék se adnak szalmát, meg a Majerík se adnak szalmát, én se adok. — Há most mit csináljak? Itt a ara­tás, muszáj aratnyi. Megkezdtük a aratást, ügyi, reggel kimentem, megcsinátam a kötőt, mikor minden kíszen vót, akkor nekifogtunk aratnyi. Tudja, vágtam der­­kon a szalmát. Aszonta a társam: János, nem jó lesz! — Nem bánom . . . Szalmát nem ad, há én is hagyom a szalmát. (...) Kiírtunk a másik vígire a fődnek, ügyi ember meg szokott köszörűnyi egyúttal. Aszongya a társam: János, itt a gazda. — Am meg emez vígin vót, ahunnan elindútunk. Én fogtam a kaszát a vallómra, men­tem. Nem mert odagyönnyi. Odamenek, köszönök a gazdának, nem fogadta el. A- szongya — állt a fehír gatyába — aszongya: János, ez ám nem munka! — Míszá­­ros úr nem ad szalmát! Legyen úgy, mint azelőtt vót! — Ev vót a összes beszíd. Mingyá máskípp fogott a kasza. Mer a szalma is köllött! (...) Otán, hogy ne le­gyen olyan csúnya ja főd,, vígigmentürrk megin, újra lekaszátuk, hogy legyen egy­forma.“ 17 ,.Vót mikor egymagám, de hát akkor még nem vót, csak két hód főd. Lekaszátam, elmentem egy darabon, akkor főszedtem. Kötőt teregettem le, ne kölljön olyan túl sokat mennyi. (. . .) Osztán egy marokkal fővettem egy kivit. Akkor fogtam, nos bekötöttem. Akkor kaszátam megin.“ 18 „Szénarend “ jelentéssel közli a vereszta, veleszta kifejezést Paládi-Kovács Attila Bacsfa, Patonyszél, Kísudvarnok helységekből. A „fóliást“ ő sem említi. Paládi-Ko­vács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest 1979. 219. 19 „Én vótam úgy, hogy kinn vót a gabonám, nos gyónnék, húzassák a gépet! Há, mondom’, mi az istent csináljak, hisz kinn van?! Há mondjuk akkor még nem vót olyan sok födém, hetven—nyócvan köröszt vót. Hetes. De hirtelenibe gondútam — a istenfaját neki, má most el nem szalajtom! Minnyá körűfutottam a ismerősököt, rokonságba, minden: Semmi mást, csak egy térőt! (. . .) Úgyhogy díbe megtudtam, hogy masinázhatok, estére má kazalba állt a szalma.“ 20 Lásd pl.: Magyar Néprajzi Atlasz I., 58., 59, térkép 21 Magyar Néprajzi Atlasz I. 65. térkép 22 A cséplőgépeket kezdetben erős ellenérzéssel fogadták. A következő történetet Nyé­ken jegyeztük le: „Valamikor, a apám aszongya, mikor lettek a cséplőgipek, lóhú­zógép vót, olyan kisebb. Arra én nem emlíkszek. (...) Itt a faluvígen vót egy ki­sebb pásztorház, akkor még nem vót ott semmi, s ott próbálták ki a lóhúzó gépet. Há, mentek arra a emberek a csudájára. Ű is olyan kicsiny gyerek vót, lehetett nígy_ éves. Vót egy ház, Szitás-ház, addig elment. Szembe gyött egy asszony, aszongya, máig se tudom, ki vót. Csak aszongya, hogy juj-juj-juj, gyere vissza, kisfiam! Ott van egy csuda fekete ördög, elvisz! No.“ 23 A vetésterületről lásd a 8. számú jegyzetet. Irodalom BARABÁS Jenő szerk. 1987 Magyar Néprajzi Atlasz I. Budapest BOROVSZKY Samu szerk. é. n. Pozsony vármegye. Budapest FÉNYES Elek 1847 Magyarország leírása. Pest 1897 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája I. Budapest MACHNYIK Andor dr. 1935 Csallóköz. Tanulmány a honismeret, az agrár- és a szociálpolitika köréből. Komárom 1849 Mezei Naptár, Gazdasági Kalendáriom. Pest ROVARA Frigyes é. n. Galánthai és fraknói Esterházy Mihály uradalmai. Pozsony RYCHL1K Ján 1989 Pozemková reforma z let 1919—1935 a zmeny v pozemkové drűbé za druhé svetové války. Československý časopis historický 1989. 187—207. 1873 Statisztikai Évkönyv II. Budapest PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979 A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest

Next

/
Oldalképek
Tartalom