Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)

Zsigmond Tibor: A Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasága szocialista fejlődésének áttekintése 1948-1952 között

lomások szerepe, viszont a földek egyesítése és a nagyobb földparcellák kialakulása azonnal nagy nyomást gyakorolt valamennyi mezőgazdasági gépfajtára. Csak most mutatkozott meg, milyen nagy problémát jelentett a gépgyártásban az alapvető változások megvalósítása. Elkezdődött a kérlelhetetlen harc az idővel. Megmutatkozott, hogy nincsenek kifejlesztve az egyes géptípusok, amelyekre a termelésben okvetlenül szükség lenne. A mezőgazdaság gépesítésének nehézségeire elsősorban a mezőgazdasági gyakorlat reagált kedvezőtlenül. Az 1952- -es év folyamán falvainkban a gyűléseken, összejöveteleken a legfontosabb tárgyalási probléma a gépesítésben megnyilvánuló hiányosság volt. Ez a probléma még fokozódott a mezei csúcsmunkák idején, pl. a cukorrépa megművelésénél, kaszáláskor, aratáskor, a kapások begyűjtésekor stb. Ezáltal a mezőgazdaság problémái előbb-utóbb össztársadalmi problémákká váltak. A hiányosságok és a felmerülő problémák ellenére is folytatódott a gazdasági és politikai konszolidáció az egységes földművesszövetkezetekben. Az agitátorok, a nemzeti bizottságok és EFSz-ek funkcionáriusainak önfeláldozó tevékenysége, valamint a kommunista párt és a szocialista állam eszmei és anyagi támogatása azt eredményezte, hogy az első ötéves terv végére befejeződött Csallóköz járásainak kollektivizálása. A Dunaszerdahelyi és a Somorjai járáson kívül, ahol a mezőgazdaság sszocializálása már 1952-ben elérte a 96 °/o-ot, illetve 94 %-ot, a Nagymegyeri járásban is elérték a 94 %-ot.