Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (12. évfolyam, 1988)
Zsigmond Tibor: A Dunaszerdahelyi járás mezőgazdasága szocialista fejlődésének áttekintése 1948-1952 között
buktak meg, akik kidolgozták volna az új gazdasági építmények tervdokumentációját. A nagyüzemi állattenyésztés bevezetése ebben az időszakban már csak azért is fontos volt, mert jelentősen szűkültek az élelmiszerbehozatali lehetőségek és a hazai termelés részesedésének a növekedése az élelmiszerellátásban országos üggyé vált. Az 1950-es év jelentős mennyiségi, de minőségi előrelépést is jelentett a szövetkezeti rendszer alapjainak lerakásában. A kollektivizálás minőségi jeleit a III. és IV. típusú EFSz-ek alapításában, a termelés növekedésében és a munkatermelékenységben kell látni. 1949-hez viszonyítva 1950-ben a mezőgazdasági bruttótermelés értéke 6,3 %-kal növekedett. A földek egyesítése azonban a minőségi változásoknak csupán a kezdetét jelentette. Ennek logikus folytatását a sszövetkezeti állattenyésztés jelentette volna. A föld közös megművelésének a propagálásával a sajtó is foglalkozott, rendszeresen közölt híreket a sikerekről, a legjobb szövetkezetekről, elemezte a problémákat és válaszolt a megoldatlan kérdésekre 1951. tavaszi hónapjaiban a Nagymegyeri járásban 6, a Dunaszerdahelyi járásban 15, a Somorjai járásban 24 közösen gazdálkodó EFSz volt. A szövetkezetek nagy része kisebbségi volt és a közös állattartásra való átmenet nem felel meg az önállóan gazdálkodó parasztok felkészültségének, akik annak ellenére, hogy érieklődést tanúsítottak a szövetkezet iránt, csak nehezen mondtak le jószágaikról a szövetkezet javára. Emellett a kisebbségi szövetkezetek pénzügyi szempontból sem voltak felkészülve a közös állattenyésztésre. A közös állattartás legnagyobb problémáját az állattenyésztés hagyományainak hiánya okozta. A közös állattartásra nem volt elegendő istállózási férőhely sem. Az állatok fajtisztasága és tenyészhasznossága is alacsony színvonalon állt, és a már említett kisebbségi EFSz-ek nem rendelkeztek építési anyagokkal, sem a minőségileg jobb állatfajták bebiztosításához szükséges eszközökkel. A takarmányok is hiányoztak, az EFSz-ek tagjai nem rendelkeztek kellő tapasztalatokkal a nagyszámú, összpontosított állatállomány gondozásában A kezdeti problémákat saját erőből igyekeztek megoldani — régi gazdasági épületek helyreállításával, újak építésével, új, haladó módszerek bevezetésével is kísérleteztek, de mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy az állattenyésztés termelési feladatait teljesítsék. Sok hiányosság, a különböző forrásokból fakadó nehézségekkel összekapcsolódva egy olyan bűvös kört alkotott, amelyből nem lehetett menekülni. Gyakran még ott sem, ahol a szövetkezet vezetősége és a tagság is ismerte a hiányosságokat. Azért nem tudták eltávolítani a hiányosságokat, mert a már említett objektív akadálvok mellett szubjektivek is gátolták őket. Az egyik ilyen szubjektív akadály az volt, hogy a szövetkezeti tagok kezdetben nem tudatosították kell '5 mértékben a közös gazdálkodás alapvető feltételeit, a munkához való viszonyt, amelytől a jó eredmények függenek. A közös mezőgazdasági munka a termelési feladatok helyes tervezése mellett megkövetelte a munka helyes szervezését is. Elsősorban az állandó munkacsoportok létrehozását. Munkacsoportokat az EFSzek már 1951. februárjában alakítottak, de ez még nem volt kielégítő. Sok szövetkezetben még állandó etetőket és állatgondozókat sem jelöltek ki. Ezt a munkát csak ösztönösen végezték, így az állatok hasznos
