Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (10. évfolyam, 1986)
Marczell Béla: Csallóközi hiedelmalakok
Az iglic10 a sokat tudó emberek titka volt. A férfiak hóna alatt fekete tyúk tojásából kikelt nyomorékcsibe gazdaggá tudta tenni a gazdáját. A történet szerint egy sárosfai asszony talált egy ilyen csibét, de nem tudta, hogy igliccel van dolga. Hazavitte, megmosdatta, megfésülte, megetette, s azt gondolta, majd fölneveli. Az iglic azonban igen hamar elárulta magát, mert a kéményen keresztül mindenféle kincset hordott az asszonynak. Az asszony nagyon megijedt, s elhatározta, hogy a csibét elpusztítja. De bármit tett vele, bárhova vitte, a csibe mindig visszatalált hozzá. Ekkor mérgében kitekerte az állat nyakát, emiatt azonban teljesen tönkrement. A nomád pásztorkodás maradványait még századunk első évtizedeiben is őrizték a Duna szigetei. A pásztorkodás sajátos világa sok ősi hagyományt átmentett a későbbi koroknak. A csallóközi pásztor úgy élt az emberek tudatában mint aki szövetségben volt a földöntúli hatalmakkal is. Ez a titokzatosnak, romantikusnak tűnő pásztorvilág őrizte meg számunkra az ég számtalan csillagát. A már idézett Khín Antal (Mit beszél a Csallóköz?) nyomán ilyenek voltak az Aratók (Aratógazda, Marokszedő, Kötöző), a Fúrócsillag, a Betyárok csillaga, a Halászcsillag, a Szerencsecsillag, a Fehérszemélyek csillaga s még több olyan csillagnév, amely már teljesen kiveszett a csallóköziek szókincséből. A csillagokba szállt csallóközi tündérek11 a hagyomány szerint a Tejútnak nevezett országúton járnak azóta is minden éjjel. A Napban arany- meg gyémántkastély van, tündérek laknak itt is. A szivárvány is bűbájos tündér csatornája, ezen szivárogtatja föl a vizet az égbe. A Körösztcsillagról azt tartották, hogy aki kilépve a házból s az égre tekintve azonnal megpillantotta, szerencsés ember lett egész nap. Fontos szerepet játszott a csallóközi ember életében a Hold is. Holdfogyatkozáskor a Holdban este van, az újhold pedig a Hold éjjele. A teliholdban Dávid és Cicelle hegedül, körülöttük pedig tündérek táncolnak. A Göncöl szekeréről12 a csallóközi azt regélte, hogy az a „Göncű tátos szekere“. Hite szerint ez a Göncű igen nagy hírű táltosféle ember volt és „nagy tudományéi lévén prófétányi is tudott“. Előre megmondta az idő változását, emberek, országok sorsát, a közelgő háborút, dögvészt és egyéb veszedelmeket. Tudott a madarak és az állatok nyelvén, értette a fák suttogását, az erdők zúgását. Szekerével a földön és a levegőben egyaránt közlekedett. Ismerte a csillagok járását-kelését. Lakása igen magas hegy tetején állott, ezért közelebb volt az éghez, mint a földhöz. Halála után szekerestől fölszállt az égbe, itt juhászbojtárok szegődtek hozzá kísérőnek, s azóta ö szállítja a jó lelkeket a menyországba. Szekerének rúdja pedig azért görbe, mert a gonoszok lehúzzák, csillagai pedig időváltozásokat is jósolnak, Ha aprón ragyognak, kicsinek látszanak, szép idő várható, ha nagyra nőnek fényesen villognak, rossz időt, esőt, vihart, szélvészt jósolnak. Rúdja mutatja az idő múlását pásztornak, halásznak. Ha a rúd még erősen fölfelé mutat, „nagy éjjel van“, ha lefelé áll, a reggel érkezését jelzi. A múlt században még számos Gönczöl nevezetű család élt a Csallóközben, a csallóközi Karcsúk valamelyikében még ma is lehet, s van ilyen nevű Karcsa is (Gönczölkarcsa), de a mai Gönczölök a monda szerint nem lehetnek a táltos ivadékai, mert ő nem hagyott maga után utódot13. A táltos-monda kétségtelenül ősi pogány kori alakot rejteget,
