Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Marczell Béla: Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban
Tavaszi, nyári, őszi ünnepek és szokások a néphagyományban MARCZELL BÉLA Még a téli (karácsonyi) ünnepkörhöz igazodva, már a tavaszi ébre dést szolgálta a farsangi alakoskodó játékok egész sora. Valamikor a Csallóközben is híresek voltak a farsangok. Ebben az időben tartották a lakodalmakat, vidám mulatozásokat rendeztek, s vége-hossza nem volt a mókás, tréfás összejöveteleknek. Az eszem-iszom, a dínom-dánom maradványait még ma is megtaláljuk — főként a farsang utolsó napjaiban — de a régi szokások már csak töredékekben élnek. Elsősorban a Felső-Csallóköz néhány falujában találkozhatunk még a farsangfarkán az ú. n. dörejárással. Ez a dőrejárás a régi kultikus farsangi játékok maradványa. A tejfalui dőrejárás már százados hagyományt elevenít fel. A csallóközi farsang egyes mozzanataiban a következő motívumok találhatók: 1. Lakodalmasok 2. Medvetáncoltatók 3. Mesterségutánzók (hentes, borbély, drótos) 4. Tuskóhúzás 5. Alkalmi jelenetek: a Bolondok szánja a Szamaras ember a Fordított ember a majommal a Szalmakunyhó a Virággal rakott kocsi. A dőrék megjátszol csak férfiak lehetnek, a női szerepeket (pl. menyasszony) is férfiak alakítják. Beszélni nem szabad, csak jelekkel mutathatják, ha valamit akarnak. A személyek között találunk menyaszszonyt, vőlegényt, vőfényt (vőfíny), násznépet, perselyes kéregetőt, bolond borbélyt, medvetáncoltatót a medvével, henteseket, tojásszedőket (ők szedik össze az ajándékot), meszelösöket, ördögöket. Akad rajtuk kívül drótos, testőrök és alabárdosok is. Az alabárdosok a kapuban őrködnek addig, amíg a násznép a házban dorbézol. Beszélni nem szabad, énekelni lehet. A menet egyik háztól zenével, énekszóval vonul a másikig, egyesek, így a tojásszedök és a meszelősök pedig az udvaron és az ólakban kutatnak, hogy mit emelhetnek, lophatnak el. Ha a farsangi idöszakban nem volt esküvő a faluban, az ördög két vénlánynak öltözött legénnyel húzatta a terméketlenséget jelképező csököt (tüsköt), s közben a korbácsával állandóan noszogatta őket. Ezt a csököt mindig annak a lánynak az ajtajába állították, aki az év folyamán kikosarazott valakit vagy valakiket. Ez volt a legény vagy a legények bosszúja. Ha viszont volt esküvő a farsangon, a csökhúzás elmaradt, s helyette virággal rakott kocsit húztak végig a falun. A Csallóköz minden falujában megtartották a farsangot. Bősön az utolsó három napon az egész falu ünnepelt. A leányok, legények ökrös szekérre ültek. Ha sok volt a hó, szánkóval járták az utcákat. A kocsi vagy a szán közepére nagy hordót állítottak, erre telepedett le a vidám társaság, öltözetük díszesen magyaros volt. Énekeltek, tréfálkoztak,
