Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (9. évfolyam, 1985)
Hrubík, Pavel - Benčať, Tibor: A bősi fosszilis törgyek vizsgálatainak jelenlegi állása (összefoglalás)
A bősi fosszilis tölgyek vizsgálatainak jelenlegi állása (összefoglaló) A Bős (Gabčíkpvoj —Nagymaros vízierőmű építése nagymértékben befolyásolja majd a Csallóköz növényvilágát, ezért az utóbbi években több tudományos intézmény megkezdte a terület vegetációjának átfogó jellegű föltárását, dokumentálását. A jövőben itt bekövetkező változások szempontjából azonban nemcsak a jelenlegi állapot, de a múltban lezajlott változások ismerete is szükséges. A Csallóköz klímájának és flórájának az utolsó jégkorszakot követő alakulásáról eddig csak a pollenanalízis nyújtott tájékoztatást. Ezért tekinthetőek felbecsülhetetlen tudományos értékű anyagnak a; vízierőmű építése folyamán Bős (Gabčíkovo) mellett felszínre került fosszilis tölgy(Quercus) és fenyőtörzsek (Pinus). Az első lelet 1981 márciusában az üzemvfzcsatorna mélyítésekor került elő. A következő év őszén 12 m mélyből újabb törzsek kerültek felszínre. Közöttük volt egy 20,5 m hoszszúságú, alsó részén 283 m max. körméretű óriási tölgyfa törzse is. Később ennek a fosszilis leletnek a korát (!) a Komenszký Egyetem magfizikai tanszékének kutatói radiokarbon-módszerrel (C14— módszer) több mint 8000 évben állapították meg. Jelenleg ezek a fák tekinthetők Csehszlovákia legrégibb dendrológiai anyagának. Cikkünk szerzői más kutatókkal egyetértve azon a véleményen vannak, hogy a fák hazai, sőt csallóközi eredetűek. Valószínűnek tartják, hogy egy természeti katasztrófa kapcsán elpusztult erdő maradványai kerültek elő. Erre utal a faanyag egészséges volta, a törzsek viszonylag nagy száma. (Aránylag kis területről mintegy 16, többségében tölgyfa törzset hoztak a felszínre. — A szerk. megjegyzése.) Arra, hogy a fák erdőben nőttek utal karcsú, egyenes törzsük, valamint az, hogy az óriáspéldányon az első oldalág nyoma nagy magasságban (12 m) található. A fák autochton (őshonos) eredetére, valamint gyorsan bekövetkezett elmerülésükre (s hordalékkal történt „eltemetésükre“) következtethetünk abból is, hogy a törzsek nagy részén viszonylag épségben maradt meg a kéreg, amelyet egy hosszan tartó transzport -bizonyára lekoptatott volna. A tölgyesek őshonosságára utaíacsaílóközi pollenanalízisek eredménye is. A fenyők (Pinus) fájának állagából arra következtettek, hogy ezek csak később kerültek oxigénmentes közegbe. így faanyaguk tulajdonságainak megfelelően egész felületükön jól láthatók a rothadás nyomai. A zólyomi erdészeti és faipari főiskolán (Vysoká škola lesnícka a drevárska, Zvolen) 1985-ben elvégezték a fosszilis tölgyek egyes kémiai és fizikai sajátosságainak vizsgálatát, s így feleletet kapjak a leletek konzerválhatóságának lehetőségeire. Az elektronmikroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy a törzsek ásványi anyagokkal erősen áthatottak, s ez — még magasabb nyomáson is — lehetetlenné teszi a konzerválószerek behatolását. Technológiailag így csak a felszín konzerválása lehetséges. Ezt a kialakítható felületi védőréteget azonban az anyag nagyon lassú, évekig tartó kiszáradása megrongálná. Mivel bebizonyosodott, hogy a fosszilis törzsek a különböző faipari kártevőkkel (pl.
