Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)

1982/3 - Kovács László: Egy érdekes csónaklelet

ti a csónakké3zítésnek égetéses módszerét is, ez azonban szerinte aem lehetett általános.1 Hossza a szakirodalomban leírt csónakokéval nagyjából megegyezik - 470 cm -, ám mivel kettétört egészen pontosan nem sikerűit megállapítani. Az eltérés maximum 10 cm lehet. Oldalai, melyek kívül 30, belül 25 cm magasak, egyenesek, tehát merőlegesen állnak a fenekére. Feneke lapos. Orra és fara viszonylag hasonló módon van kiképezve. Az orrész hosszabb /72 cm/ , mint a farrész /35 cm/. A farrészben, 20 cm mélységben még egy 10 cm széles bevágás is található, mégpedig legnagyobb valószínűség szerint az ún. fúró evezés céljára. Ezt az evezésmódot Szabó Kálmán szerint vízimolnárok és hajósok használták: "Az evezésnek azon módját, amikor a csónak végén az evezőt ide oda forgatják, fúrásnak nevezik. Ezt az evezésmódot vízimolnárok, hajósok használják; fárasztó munka lévén, a halászatnál nem szokásos."2 Egyébként mind a hajósok, mind a vízimolnárok a folyás irányára merőlegesen álló csónakkal járnak leggyakrabban, hisz a partról a hajóra /malomra/ és vissza kell jutniuk. Hogy nem halászember eszköze volt a csónak, azt véleményünk szerint az is megerősíteni látszik, hogy - előttünk ismeretlen céllal - több, durván megmunkált, általában 25-30 cm hosszú, 8-10 cm vastag követ találtunk magában a csónakban és közvetlen közelében. Valószínűsíthetően a csónak ezeket a köveket szállította, A kavicsbányábaidolgozó munkások szerint ilyen durván megmunkált kövek a csónak lelőhelyének közvetlen közeléből már korábban is kerültek elő. Számuk több tucatra tehető. A csónak közvetlen közelében találtunk még egy eléggé megrongált állapotban lévő gyutacsos puskát, mely a múlt század második feléből származik.

Az értékes lelet rendkívül rossz állapotban van, egyrészt, mert a kiemeléskor kettétört és megrongálódott, másrészt, mert szárazra kerülve szétesésre van ítélve. A fa ugyanis ha hoszszabb ideig víz alatt van, kilúgozódik belőle teljes egészében a cellulóz /egyébként ez a fa anyagának 50 %-a/, s ezáltal elveszti tartását. Restaurálni csak úgy lehetne, ha a jelenleg benne lévő vizet helyettesítenénk polietilén glikollal, s így megtarthatnánk jelenlegi állapotában. Ehhez azonban a múzeumnak nincsenek megfelelő eszközei, így csak a lelet szakszerű leírását tudták a múzeum dolgozói ezidáig elvégezni. Jelenlegi állapotában pedig kiállítási tárgynak nem alkalmas. Ez eléggé sajnála