Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)
1982/2 - Pomichal Richard: A Csallóköz védett és veszélyeztetett állatai
állományukat a Galíciából /Halics/ betelepített kecskerákksl helyettesítették. A keskenyebb ollójú kecskerák azonban halászatilag kisebb értékű. A folyami ráktól eltérően klisebb oxigénigényfl, ' azonban a halastavak fokozott, célszerüsített gazdálkodása kedvezőtlenül érinti populációjukat. A rákok nagyon érzékenyek a víz vegyi összetételére. Már aránylag kis mennyiségű mérgezi /toxikus/ anyagnak a vízbekerülése a folyás irányában teljesen kipusztíthatja a patak rákfaunáját. Újratelépülésük - foltéve, hogy újabb mérgezés nem történik r- rendkívül lassú folyamat. Az olyan patakokból, melyeknek vizét fák, bokrok nem árnyékolják be szintén eltűnnek ezek a magasabb rendű rákok. A rákok /Cruatacea/ osztályának a nagyközönség által kevésbé ismert fajai a 8-23 mm nagyságú csupasz levéllábú rákok /Anostraca alrend/ és * 10-43 mm nagyságú pajzsos levéllábú rákok /Notostraca alrend/ fajai. Mindkét alrend képviselői még néhány évvel ezelőtt is gyakori tagjai voltak Szlovákia állatvilágának. Ma már egyre ritkábbak-e Az Anostraca alrend jellegzetes képviselője a Siphonophanes grubii nevű rákocska. Alacsony hőmérsékletű időszakos /periodikus/ pocsolyákban, talajmélyedésekben, keréknyomokban felgyülemlett hólében, esővízben kelnek ki gyakran már februárban. Kikelésükhöz azonban az szükséges, hogy a peték kiszáradjanak vagy megfagyjanak. A kikelt ún. naupliusz lárva a víz hő- - mérséklettől függően áprilisban, májusban ivarérett rákocskává fejlődik. Ez az érdekes faj és rokonai szakembereink szerint lelőhelyeik többségéről a vízrendezések és a kemizácio folytán eltűntek. Hasonló a helyzet a Notostraca alrend nálunk élő két fajának előfordulásával is. A tavaszi pajzsoarák /Lepidurus apus/ és a nyári pajzsosrák /Triops cancriformis/ a síkvidéki folyók, így a Duna árterében is gyakorta előfordult. Életmódjuk az előbb említett Siphonophanes grubbi-éhoz hasonló. A tavaszi pajzsosrákot márciustól-májusig, a nyári pajzsosrákot májustól-szeptemberig találhatjuk periodikus vizeinkben. A Csallóközben egyre ritkább, de előfordulása minden évben várható. Ui. élőhelyeinek iszapjába, sarába száradt petéi vízbe kerülve több év után is életképesek. ♦ RNDr. Pomichal Richard
