Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (6. évfolyam, 1982)

1982/1 - Marczell Béla: A Csilizköz és lakói. 1. Patas

pápa 1?76. évi bullája tudósít. IV. László királyunk bizonyos Dénes mester részére kiállított oklevele viszont arról értesít bennünket, hogy a Csiliz hajdan Vodok azaz Nagybodak határában is folyt.

Patas ma is a Csilizköz része. A kb. 900 lakosú község szinte minden tagja magyar és református valldsú. Vallásukat ma már nem nagyon gyakrolják. Pateshoz tartozik Millénium-puszta is. Ennek lakói többnyire az első világháború után idetelepitett morvák utódai. A faluról az első írott feljegyzést 1270-böl találjuk. Ekkor a Nyulak-szigetén /ma Margit-sziget/ lakó apácák tulajdona volt» Még az 1544» évi összeíráskor is az apácák birtokolták» Később különböző családok /Zichy, Baltazzy/ kezére került. Határában 1809-ben a Napóleon elleni insurrectio idején, majd a szabadságharcban kisebb csatározások folytak. A tormáshátuljai dűlő az 1809-ben elesett franciák, a faiskolai dőlő pedig az 1849-ben meghalt osztrák katonák tetemeit őrzi. Ősi temploma 1621-ben pusztult el, a mait 1794-ben építették. Patas határában több elpusztult község nyomai találhatók. Ilyen pl. Zelebeg, amelyről mzár 1260-ban találhatók írott ecQékek, vagy Für község, amelyet 1270-ben Fyur alakban említ egy oklevél. Ezek a falvak a török harcok idején pusztultak el.

Patas lakói elsősorban földműveléssel foglalkozó kis- és középgazdák, valamint zsellérek, cselédek voltak. Ezek a gazdagabbak földjein dolgoztak, részes kapálást, részaratást és egyéb idénymunkákat vállaltak. A falu népe összetartó, szorgalmas nép volt. Itt a gazdaság ellátta a szegénybbeket is. A szegény ember 1 kocsi fuvarért 2 napot szolgált nyári időben.

Az esztendő megélése a csallóközi hagyománynak megfelelően alakult. A tél, tavasz, nyár, ősz, e periodikus természeti körforgás alakította a szokásvilág számtalan megnyilatkozását. A téli napforduló - a mai karácsony - korul igen sok olyan szokás is meghonosodott, amely sajátos helyi színnel rendelkezik. Ilyen helyi sajátosság volt, hogy a pásztorok már a szentestét megelőző héten elkészítették ostoraikat, amelyekkel már délután pattogtatással jelezték, hogy megkezdődött a kerülő. Ez azt jelentette, hogy minden olyan házba bementek, ahonnét barmok jártak ki a legelőre. Mindenütt sütöttek nekik kalácsot, kaptak pálinkát is. Előtte persze elmondták a Csordapásztorok, midőn Betlehembe kezdetű éneket, majd a szokásos köszöntőt: Adjon Isten bort, búzát, békességet, holtuk után örök üdvösséget! A karácsonyi asztalról nem hiányozhatott a kalács, mert azt tartották, hogy