Múzeumi Híradó - Spravodaj Múzea – Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely (5. évfolyam, 1981)

1981/3 - Pomichal Richard: Árvédelem a Felső-Csallóközben a 15-19. században

Árvédelem a Felső- Csallóközben a 15 -19. században

A Csallóköz népének gyakran kellett megküzdenie az árvizekkel, duna szaggat ás okkal, a rossz termésekkel, szúnyogok milliárdjaivei. Az ÖregvDuna zabolátlan vizeinek évszázadokig alig állták útját emberalkotta gátak. A folyam váltakozva épített és rombolt. Az áradáskor lerakodó iszap és hordalék Összefüggő horadlékpadokat, helyenként tekintélyes nagyságú szigeteket rakott. A táj életében a legmarkánsabb változásokat az árvizek és velejáróik a part szaggatások •kozták. Több csallóközi község is áldozatul esett a Duna-meder változásainak. Pl. KÖrtvélyes "népes nemes község" az Anjou-korban virágzó település volt, melyet 1471 után "elszegett" a Duna. A korabeli iratokban a 14. századig többször előfordul "Görgeteg" község neve, amely valahol Doborgaz határában lehetett. E települést nyomtalanul eltüntették a folyam egymást kővető áradásai. Egy áradás alkalmával Doborgaz községnek egész utcarészét szegte le és sodorta el az ár. Hasonló aorsra jutot t Vaj ka alvége ősi kápolnájával együtt.

Ha áttekintjük az elmúlt évszázadok Felső-Csalloközre vonatkozó - sajnos csak részben fellelhető - okmányait, kitűnik, hogy a legtöbb nehézségeket és tragikus katasztrófát a jeges árvizek 0- kozták. A honfoglalást követő századokban a csallóközi embert inkább ezek & télvégi - koratavaszi jégzajlásokkal összefüggő helyi jégdigulások - duzzadások kényszerítették védekezésre. Földes Gyula 1896-ban kiadott "EelsŐ-Csallóköz árvédekezésének története" c. munkájában ezzel, a többnyire csak a jeges árvizek ellen irányuló helyi védekezésekkel magyarázza, hogy a középkori árvédelmi töltések sehol sem épültek egyforma méretek szerint "sem magasságban sem erősségben".

Közrejátszhatott ebben az is, hogy az Árpád- és Anjou-kori Magyar - országon feltehetőleg hiányzott a központi hatalomnak az egységes